Már Nagybaconban érdeklődünk, ki mit hallott, tud az esetről. A legtöbben csak azt, hogy szerda délután nagy volt a sürgés-forgás Szá­razajtán, van, aki azt is látta, hogy a gépkocsik ajtaján kilóg a kender. Egy szárazajtai fiatalember azt mondja, kaszáláskor rendszeresen elhaladt a ház mellett, de semmi különleges nem tűnt fel neki. A Puszta utcában módosabb kapun térünk be érdeklődni, amikor meghallják az újságíró és a rendőrségi razzia kifejezéseket, még bemutatkozni is elfelejtenek, csak annyit mondanak, egész nap a mezőre járnak, nem érnek rá más dolgával foglalkozni. Azt látták, hogy a rendőrség megtöltötte az utcát, de miért is jártak ott, nem érdekelte. ,,Eddig azt sem tudtuk, hogy hívják őket. Most mondták, hogy valami Levente keveredett bajba" ― mondotta a házból kijövő fiatalasszony.
A keresett ház nincs messze, de nem könnyű megközelíteni. A kis kaptató aljában rothadó vackortengert, kicsivel odébb a frissen vágott, láthatóan a közlekedés akadályoztatása végett kitett ágakat kell kikerülni. Az utolsó ház kapuja megroggyant, félig nyitva is áll, hogy ott nemrég valaki járt, csak a letaposott fű árulja el. A látvány lesújtó. A kicsi ház elhanyagolt, sűrű por fedi, mögötte magát szinte teljesen megadó rönkház áll, a csalán méteresre nőtt, ültetvénynek se híre, se hamva. Nincs mit látni, néhány fénykép erejéig maradunk csak.
Elmenőben Berszán Tivadarral találkozunk. Szerdán a délutáni órákban hat hivatalos autó állt meg, behatoltak a szomszéd házba, ahonnan zsákokat és kévébe kötött kendert hoztak ki. ,,Még a gyökerét és kóróját is kihozták, de hogy miért e nagy felindulás, nem tudom. Gyermekkoromban sokan termesztettek kendert, abból készült legtöbbünk inge és gatyája" ― mondja. A ház tulajdonosát jobban ismeri, annak fiával viszont csak egyszer találkozott, akkor is csak annyi időre, míg illedelmesen köszöntek egymásnak. ,,Csendes emberek, hosszabb időt sosem ültek itt, még két-három napos zsúrokat sem szerveztek itt soha."
Az ingatlan egykori tulajdonosától érdeklődtünk: kinek adta el a telkes házat? N. Leven­tének hívják, tudtuk meg, ám semmi többet. Az öt évvel ezelőtt megadott telefonszám már használaton kívül, a lakcím nem talál. Az utolsó részletet akkori barátnője törlesztette. Különben az ügyészség érdeklődött már az egykori tulajdonosnál.
Ioan Băjan, a szervezett bű­nözés és drogellenes brassói te­rületi központ Kovászna megyei fiókjának vezetője, mint azt már megszoktuk, ezúttal sem mondott semmi érdemlegeset. Un­szolásunkra megkérdezte a nyomozást vezető ügyészt, nyilatkozhat-e, de azt a választ kapta, bárminemű kiszivárogtatás hátráltatná a nyomozást. Azért még ütöttük a vasat: letartóztatták-e a gyanúsítottat, akit szombaton még lakodalomban láttak? Hát, egyidőben nem lehet fogdában is, lakodalomban is, válaszolta a rendőrtiszt, aki szerint az ügy nem annyira egyszerű, mint kívülállók elképzelik, de bízik abban, egy hét alatt felgöngyölítik.
Korábbi beszélgetésünkkor a rendőrtiszt elmesélte, ha kábítószer-termesztés vagy -csempészet gyanúja merül fel, huzamosabb ideig figyelik a gyanús egyéneket, megfigyelés alatt tartják a helyszíneket is, s akkor csapnak le, amikor biztosra mennek. Úgy tűnik, ezúttal az ültetvényt megtalálták...

Hecser László, Szekeres Attila

A kenderről (Cannabis) részletes leírást közöl a Wikipédia internetes enciklopédia. A kender mint kábítószer alfejezetnél olvasható, hogy a szárított, megtermékenyítetlen (termős) kendervirágzat a marihuána, annak leginkább elterjedt fogyasztási módja a cigarettába sodrás, a jobb éghetőség kedvéért gyakran dohánnyal keverik. A kender összegyűjtött, préselt gyantáját hasisnak nevezik. A kender származékait narkotikumként is forgalmazzák, a hatályos román törvények tiltják a marihuána terjesztését és fogyasztását.