Hatalomátvételek, államcsínyek és egyéb meredek politikai változások kulcsmomentuma, amikor a rendfenntartó szervek az új vagy visszatérő hatalom mellé állnak. A pillanatnak súlya van, a rendőrség, a hadsereg át- vagy visszaállása megüzeni a dolgok állását, megkönnyítve a tömegek döntését, hiszen a többség szeret a győztesekkel tartani.
Fordított előjellel, de valami hasonló történhet akkor is, amikor a rendőrség tagjai az arctalanul üvöltő tömeggel kórusban gazemberezik le az államelnököt. Ha ugyanis a bőrére menő megszorításokat elviselhetetlennek érző kisember azt érzékeli, hogy egyenruhással vállvetve ,,hitványkutyázhatja" az ország első emberét, akkor ott nem csak a kordonok vasrácsa kezd puhulni, Băsescu és Boc egyébként nem is kért az elmúlt hét végén rangjuknak járó rendőri biztosítást.
Vasile Blaga belügyér lemondott, számára ― megfogalmazása szerint ― becsületbeli ügy, hogy az általa parancsnokolt testület néhány ezer tagja durván megszegte rendőri esküjét. Nem volt hajlandó lecsapni fejeket, amit az akcióval való részleges egyetértés jeleként is kezelhetünk, de egyfajta kikacsintásként is: fiúk, találkozunk mi még. Összességében persze kéretik rokonszenves gesztusként kezelni, hiszen hányszor elhangzott már a példálózás, miszerint a japán közlekedési miniszter a szupervonat néhány másodperces késése miatt mondott le tisztségéről.
Nehéz eset, még akkor is, ha első olvasatra tisztára becsületbeli ügy. A pénteki rendőrtüntetés jogtalansága és alpári stílusa nagymértékben az egyenruhás testület társadalmi megítélése kaotikusságának következménye. Annak a bizonytalanságnak a lenyomata, amely a rendőrség szakmai-erkölcsi átalakulását övezi. Mert egyszerre kérjük számon rajtuk a közbiztonság romlását és a ,,közeg" esetenként önkényes fellépését. Visszaélésekről beszélünk ― többnyire joggal ―, de nem vesszük figyelembe annak a jogkeretnek a hiányosságait, amelyben tevékenykednie kell az egyenruhásnak. Egyenlő mércével mérni pitiáner szabályszegőt és felelőtlenül száguldó nagymenőfiókát, egzisztenciális áruházi szarkát és fél országot rettegésben tartó maffiózót.
Egyre másra feslik fel az általános képet elrejteni hivatott lepel, egyre gyakrabban szembesülünk a káosz jeleivel. Baj van, ha a rendőrség jogtalan eszközökkel szolgálja a hatalom céljait, és legalább akkora baj van, ha ellene fordul ― fordítják ― ugyancsak törvénytelenül. Blaga lemondása kapcsán legfeljebb arról érdemes elgondolkozni és vitatkozni, hogy ok volt, vagy okozat. Arról viszont mindenképpen.
