Ezeknek a XIX. század közepétől és a XX. század elejétől az alapanyaga a fém, a vas. Kovács Géza a maga módján szintén a muzeális értékek, a régiségek szorgalmas gyűjtője. A múzeumi gyűjtemények természetétől abban tér el, hogy a régiségtárak a tárgyakat és eszközöket a maguk eredeti állapotában és eredeti környezetben igyekeznek bemutatni.
Kovács Géza ha felfedez néhány, a hányattatások során az eredeti funkcióit elveszítő fémdarabot, fémeszközt, egy ráfot, gépkereket, néhány küllőt, bármit, lévén kombinációs készséggel megáldott művész, úgy illeszti-hegeszti össze ezeket a fémtesteket, hogy azok a szemlélőben gondolatokat ébresszenek, érzelmeket fakasszanak.
Művészetének varázsa abban rejlik, hogy a szemlélőben megfogalmazódó asszociációs gondolatsorok sokfélék, szerteágazóak lehetnek. Olyan ez, mint mikor a gyermek kukoricacsuhéból, csutkából, néhány pálcikából, fenyőtobozból alkot várat, nyájat és bármi egyebet, és ezt ráképzeléssel megszemélyesíti, életet lehel beléjük. És ha a fenyőtoboz-sereg báránykái nem bégetnek, akkor maga is rásegít erre, hogy hallja is a képzelt juhsereg hang­ját. Egy töklámpással képes bevilágítani a képzeletszülte fantomok világába.
A művészkedés legősibb gyakorlata ez. Kovács Géza modernitása abban rejlik, hogy a művészetekben megszokottan használt anyagok skáláját kibővíti. A fa, a kő, a vászon, a gipsz, az agyag, a gyurma helyett vidékünkön szinte egyedüliként, páratlan intenzitással veri, hegeszti, kombinálja a vasat, és ezekből a fémkombinációkból születik meg a gondolat, mint a csernátoni Időnéző esetében is.
A csernátoni Időnéző egy egymástól elvált, dezintegrált fémdarabokból épített fém­torony. Ennek körei, karikái, az alapként szolgáló súlyos cséplőgépkerék és a torony magasába emelt szekérkerékráf és a többi kör alakú fémidom, karika az álló toronyba mozgást visz, képzettársításos ala­pon az idő múlását asszociálja. A fémplasz­tika vaskos fő elemeibe játékosságot, mozgást, dinamizmust visznek a könnyebb fém­tárgyak, a küllők, pántok. A fém­plasz­tikában eléggé szokatlan élénk színű festés nem csupán az állagmegőrzést szolgálja, hanem a csernátoni múzeum ese­té­ben kiemeli az alkotást a gépek és eszközök fekete fémtömegéből, jelezvén, hogy itt valami másról van szó. A színezés funkciója az is, hogy a múzeumpark gazdag zöld növényzetével is kontrasztot képezzen.
Kovács Géza gyakran volt a csernátoni Haszmann Pál Múzeum vendége. Ennek az intézménynek időmérését közel két évtizede követi nyomon, ennek maga is részese. A múzeum parkjában elhelyezett fémplasztikai alkotása az idő múlásának folyamatosságát, ennek az intézménynek az örökkévalóságát fogalmazza meg.