A nagyszámú rokonságnak, akiknek apai oldala Szé­kely­földön, pontosab­ban Háromszék ,,fővárosában" él... Azért kell pontosítanunk, mert a Szentgyörgyre küldött fényképeink nem a zajos, X. kerületi ker­tvárosban készültek, hanem egy Uzon­hoz közeli csendes falucskában, Bikfalván, a közelmúlti keresztelőnk alkalmával, a Téglás Panzió fehér kavicsos, virágos udvarán. Sok-sok felvételt készítettek rólunk rokonok, barátok, nagynénik, -bácsik, a keresztszülők öleléseitől, csókjaitól övezve... Ne kérdezzétek, fiúk vagyunk-e vagy lányok; pihés aranyhajunkba még nem lehet masnit fonni. Arról se érdeklődjetek, hogy melyikünk nagyobb, Réka vagy Lilla, mert szentgyörgyi Tatánk sem tud megkülönböztetni, mikor egyforma köntösbe öltöztet Édesanyánk...
Na, többet nem árulunk el magunkról. A képről is csak annyit, hogy látszik rajtunk a csodálkozó meglepetés, amikor életünkben először az ajándékba kapott triciklire ültettek; de azért olyan magabiztosan nyergeljük meg, mint a többszörös világbajnok öttusázó magyar lányok büszke, szép, de szelíd paripáikat.
Búcsúzunk, sziasztok! Legközelebb találkozunk a jövő évi Szent György-napokon séta közben a megszépült Erzsébet parkban. Vagy tán Édesapa szülővárosának valamelyik új játszóterén? (Sohár)