Kevésbé ismert, hogy olykor, ha nagyon szorult a kapca, a futásban már nem álltak meg, s így, ha nem is győztek, elkerültek egy vereséget. A vitézek ezt — szemérmesen — dupla cselnek nevezték, ahogy az a rovásírásos krónikákból is kitűnik (aki nem hiszi, járjon utána).

Ajánlom a fenti sorokat a magát érdekvédelmi szervezetnek tituláló alakulat főemberei figyelmébe (naná, hogy saját érdekükben). Mert tapasztalhattuk, hogy többszöri, visszafordulást mímelő, tagságot ámító mozdulat után mindig visszatérnek a régi irányba, s a fővezér szemüveggel sem látja, hogy ez zsákutca, amit nekünk ígérnek, zsákbamacskák, s amit nekünk nyújtanak, az zsákban futás. Emlékeztetnék, a küldetés arról szólt, hogy csak azzal menjenek a csatába, akik kiharcolják jogainkat. Sajnos, nem tudok díszkapukról, amelyekkel a hazatérő győzteseket fogadták volna...

A jogos elvárásainkra fércelt hamis ígéretek hosszú listájáról csak egyet említenék: a magánvagyon visszaszolgáltatását. Erről az itthoni gyökereinket jelentő gondunkról a szervezet magasabb berkeiben (és az általuk pénzelt médiában!) már szó sincs, mintha minden a legnagyobb rendben menne (gyere, világ, láss csodát!). Saját tapasztalatomból is állíthatom: nemhogy érdekvédelmet képviseltek volna, hanem gátolták a visszaszolgáltatást — sok esetben még az RMDSZ-székházakat is csak költséges és hosszú pereskedés után kapta vissza jogos tulajdonosuk. De említhetném számos ilyen-olyan vállalatnál érdekelt főemberünket és képviselőnket, aki megkötötte a visszaszolgáltatás szekerének kerekét. Vajon magukra ismernek? Tisztelet nélküli kérdésem hozzájuk: elvárják, hogy az áldozatok újból rájuk szavazzanak?

Juttassam eszükbe, hogy a törvényes előírások és az alkotmány garantálta jogaink ellenére még nagyszámú állampolgár fizet lakbért a szülői házban egy olyan vállalatnak, amely azt bitorolja, és a perköltségek már meghaladták a kisnyugdíjas egyévi nyugdíját? Hány családnak kellett eladnia tehénkéjét, hogy ágas-bogas törvénykezéseinken visszakapja jog szerinti tulajdonát képező erdejét, mezejét? És hány évet kilincseltek hivatalokban, no meg felette operatív és nem kevésbé igazságos bíróságainkon és törvényszékeinken! Ezek a választópolgárok, rokonaik és nagyszámú ismerőseik a szavazáson kétszer is meggondolják, hová tegyék a pecsétet!

Ajánlanám vezetőinknek, kérdezzék meg a szászokat, ha még találnak az országban, milyen irányba mennek? Vagy figyeljék a híradókban, hány százalék alatt vannak, s utána nézzék a beintést: ,,narancssárga jelzésű" vihar jön!

Esetleg tanulnák meg a haverok himnuszának első sorát: Fel kellene ébredni!

Talán egy dupla csel lenne a leghatékonyabb — elkerülhetővé tenne egy csúfos vereséget —, mindnyájunk örömére.

Tölgyes Lajos, Sepsibükszád