Mindenszentek napján szülinapot tartott a család, az ünnepi vacsorát megelőzően a tévéfüggés felé tartó harmadik osztályos Peti a Halloween szokásvilágában bolyongott, annál is inkább, mert fiunk, menyünk az Egyesült Államokban él, ahonnan az eredetileg kelta Halloween-bolondozás oly mértékben árasztotta el Európát, mint valaha a kolorádóbogár a pityókaföldjeinket. Szóval, amerikanizálódunk.
Az eseményt megelőzően a nap szokásrendjéhez igazodva Peti és Apa töklámpásokat alkotott, hogy este ezekkel riogassák, szórakoztassák az egybegyűlteket. Nem késsel, bicskával fúrták-faragták a tököket, hanem barkácsgéppel vágták ki például a szemüregeket, elektromos készülékkel fűrészelték a vigyorgó tökszájat, egyiket Peti javaslatára foghíjasra formázták, a lapos fejű sütőtök szájából a tökkoponya üregébe helyezett zseblámpából két hatalmas kapafogat villantott elő. Nagyon muris volt.
Miután jól kikacagtuk magunkat, Peti, ugyancsak a Halloween-szokásokhoz igazodva, grimaszos arccal jóslásba kezdett. Erre a legmegfelelőbb médiumként a nagyanyját szemelte ki. Elvarázsolta. A varázsige zárómondata: Én most csirkévé varázsollak!
Az asztalt körbeülők körében frenetikus hahotázás tört ki, nagyanya ugyanis már a hetvenkedők korában van, csirkévé varázsolni a kotlókoron is túl lévő Mamát valóban nagy varázslói teljesítmény.
A szülinapi produkciók emlékező visszapörgetése még másnap is kacagásra rántotta a szájunkat, derűt rajzolt a homlokunkra, gödröcskéket formált a fiatalabbak arcára.
Halottak napja volt.
Miután összejártuk két város és szülőfalunk temetőit, hogy a kegyelet virágait elhelyezzük, és gyertyát gyújtsunk elveszített szeretteink sírjára, estére még mindig maradt a tegnapi kacagásból.
Ekképpen a gyász napja ismét derűssé vált. Az arcokat nézve azért észre lehetett venni valami feszélyezettséget és zavart, amikor szeretteink elvesztésének felidézése után Peti töklámpásainak emléke ismét bekacagott a szövegbe.
Aztán bekapcsoltuk a tévét. Folyt belőle a halloweenezés. Okos néprajzosok magyarázták a szokás eredetét, hazai, európai és amerikai képsorok tomboltak a képernyőn, ricsaj, ordító zene, maszkos alakoskodások kavalkádja változtatta vásárivá mindenszentek és halottak napját.
Nem akarok szembeszegülni ezzel a ránk telepedő szokásvilággal. A néprajzosok miatt viszont bosszankodtam, mert az is rendben, hogy a Halloween kelta hagyományainak Amerikában és mindenhol a répából eltökösödött történetét előadják, de csak elvétve esett szó arról, hogy a töklámpáskészítés, a maskarás alakoskodás, a kapuk összecserélése, a szekérkeréknek a csűrtetői gólyafészek helyére ügyeskedése, a kotló helyett való kotlás, hogy költésre üljenek majd a tyúkok, mind Luca napi (december 3.) szokások.
Csupán annyit szeretnék sugallni, hogy a Halloween bolondozásai mellett meg kellene őrizni a mienket, az eredetit is, az ehhez illő időben, Luca napján, amikor a gyász nem keveredik a kacagással, és nem válnak röhejes katyvasszá szokásaink.
A csernátoni Haszmann Pál Múzeum bizonyára szerez majd erre a napra egy szekérderék tököt, hogy szülőfalum gyerekei Luca napján töklámpásokat szobrászkodjanak.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.