Az oktatási stratégiában kiemelt szerep jut a minőségnek, mert a minőségi oktatás a szülőföldön maradás letéteményese - össze-gezhető Király András oktatási államtitkár feladatokra összpontosító felvezetője, amellyel tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóját indította.
Az oktatási tárca államtitkára országos körútja ötödik állomásaként tartózkodott Háromszéken, ahol iskolaigazgatókkal és önkormányzati képviselőkkel találkozott. A Kö-zösség és iskola elnevezésű megbeszélésen az iskolák jövendőbeli vezetőtanácsának összetételéről, a szakoktatásról és finanszírozási kérdésekről esett a legtöbb szó - tájékoztatott Király András államtitkár, Keresztély Irma főtanfelügyelő, Szőcs Domokos minisztériumi igazgató, valamint Bokor Tibor és Albert Álmos szenátor.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a tanügyi törvény elfogadásáról szóló jelenlegi hajcihő nem más, mint politikai vita, személyes érdekek mentén zajló csata, hisz nem az zavarja leginkább a román politikusokat, hogy a magyar diákok ezentúl anyanyelvükön tanulhatják a földrajzot és a történelmet, annál inkább bosszantja őket, ha nem tudnak tisztségeket halmozni, illetve állásokat osztogatni a rokonoknak, ugyanis a vitatott jogszabály egy sor ilyen jellegű megszorítást is tartalmaz. Bokor szenátor nem kívánja támogatni a bérezési és a költségvetési törvényt, ha nem születik egy végleges oktatási törvénycsomag, Király András államtitkár pedig azt hangsúlyozta, a decentralizáció folyamata akkor is elindul, ha egyelőre nem fogadják el a tanügyi törvényt, mivel a minisztérium rendeletekkel fog szabályozni bizonyos lépéseket.
Az oktatás minőségi vetületéről Szőcs Domokos vetette fel a legmesszebb mutató kérdést, szerinte nem elég nyolcadik osztályban faggatni a diákokat, hogy mit tanultak addig, folyamatosan követni kell óvodától kezdődően, hogy mi kerül a szellemi tarisznyába.
A zárt körben tartott megbeszélésen az óvoda- és iskolaigazgatók mellett csupán tizenkét önkormányzat képviselői vettek részt, ami Király András államtitkár szerint azt jelzi, hogy vagy nagyon felkészültek a polgármesterek, és tudják, hogy mi a dolguk iskolaügyben, vagy nem érzik eléggé annak fontosságát, hogy a közösség is részt vegyen és tegyen az iskolák fejlesztéséért.