Sepsibesenyőn a gyümölcsöskertben bóklásztunk a bokáig érő, harmatos fűben, amikor felfedeztük a gyűrűs tuskógomba egy csoportját, majd alaposabban szétnézve, szemügyre vehettük több négyzetméternyi helyen a gombatelepeket. Világos, bőrbarna csoportok voltak, egészen frissek, porhanyók.
Valamikor, a nagy zakuszkaeltevések idején tömegesen szedtük. Persze, az erdőben, és nem a gyümölcsöskertben, ahol úgy tűnt, mintha a földből nőttek volna ki ezek a csoportok. Tudjuk, hogy gyökérkapcsolt, a beteg, korhadt fagyökereken és törzsön terem. Az említett telephelyen öreg gyümölcsfákat vágtak ki, ezek egykori gyökérzetét emészti föl a fogyasztásra alkalmas, de az erdészek számára fapusztítása miatt nem kedves gomba. Itthon gebegombaként emlegetik, szép magyar neve — gyűrűs tuskógomba — alig ismert. Mivel tömegesen fogyasztják, nem kell megfeledkezni arról, hogy legalább húsz percig főzni kell. Felhasználása sokféle. Készíthetünk belőle savanyúságot, gombatokányt, gombás szeletet, gombasalátát.
