Utcára vonultak tegnap a kismamák, és ha nem is voltak sokan, hangjuk messze hallatszott, hiszen a gyermeknevelési szabadságra vonatkozó véglegesített kormányhatározat jelentős mértékben a szülőkre bízza a választást.
A cél ugyan legtöbb esetben szentesíti az eszközt, a kismamák utcai fellépése azonban mindenképpen elgondolkodtató jelenség. Az anyaságra készülő, illetve annak első hónapjait töltő anyukák többségétől ugyanis akár a Nagycsomád is kitörhet, élete kizárólagos célja és értelme talán még azt sem engedné észrevenni. A babakocsis felvonulás azonban mégiscsak érthető, hiszen elsősorban a kismamák bőrére megy a történet, ami az anyaságról, a családról, egy nép életerősségéről szól.
A gyereknevelési szabadság igénybevételének első körös módosítása mindenképpen alkalmas volt arra, hogy kiverje a biztosítékot, hiszen az általánosnak tekinthető károk mellett egy kisebbségi sorsban élő, amúgy is folytonosan apadó nép szempontjából plusz drámai töltetet is hordozott. Másfél évtizede ugyanis közéletünk vezetőivel vállvetve aggódunk, hogy milyen riasztó ütemben fogy az erdélyi magyar, s a másfél milliós szám már régóta csak alaposan túlkozmetikázva kerekedik ki.
Ha a jogszabály-módosítás tegnapi, ,,szoftosabb" változata meg is hagyja a kismamák számára a választás illúzióját, igazából senkinek sem lehetnek megalapozott elvárásai közösségünk asszonyaival-anyáival szemben, hogy gyermeket szüljenek a magyarságnak. Kelemen Hunor ügyvezető elnök szerint a kétéves gyermeknevelési szabadság az RMDSZ következetes kiállásának köszönhető. Ha így van, örvendetes fejleménynek számít. Eddig ugyanis úgy tűnt, hogy a szövetség képviselői, szenátorai ebben az ügyben sem tettek mást, mint amit megkövetelt tőlük a pártfegyelem: nyomták a gombot a hozzávetőleges eredményekkel kecsegtető oktatási törvény elfogadása meg egyéb juttatások többszörösen hiú reményében. Üdvözlendő hát, hogy felülkerekedett az emberi jóérzés, az apai vagy anyai, család- és nemzetféltő felelősségérzet, hogy mégsem nyomhatták el ezeket az értékeket más felsőbb, de alantasabb érdekek. A kormányhatározatot követő nyilatkozatkavalkád azt üzeni, hogy van még mit keresni, bőven akad finomítani-, ésszerűsítenivaló, a nemzetnek talán sikerül több évtizeden túl gyógyuló sérülések nélkül túlélnie a közösségi áldozatvállalás eme népszerűtlen, de nehezen elkerülhető formáját.
Tegnap utcára vonultak a kismamák. Remélhetőleg nem válik gyakorlattá, hiszen úgy van az jól, ha a kismama figyelmét élete ama időszakának kizárólagos céljára és értelmére, a gyermek nevelésére szentelheti. A Nagycsomád kitöréséről meg elég, ha hetek múltán értesül.
