Örömmel tapasztaltuk, hogy az akkori viszonyokhoz képest fejlődött a szálloda és a kezelőbázis, aminek további folytatásához kitartást, jó munkát és sok pénzt kívánunk.
Mindezek ellenére nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy bár tapasztaltaink szerint a vendégek kb. egyharmada románul alig tudó, magyar anyanyelvű volt (sokan a székely megyékből), sem a szállodában, sem a kezelési bázison szinte egyáltalán nem látni magyar nyelvű feliratokat vagy tájékoztatókat!
Szerintünk mindannyiunkat megillet az anyanyelven való tájékozódás joga, nem csak a több mint húszszázalékos kovásznai többség jogán, hanem azért is, mert ezt az ország jelenlegi törvényei is előírják! (Csak némelyek számára nem fontos ezeket betartani!)
Az alábbiakban (segítő szándékkal) felsorolok néhányat a Dacia-központban eltöltött 18 nap tapasztalataiból:
1. A szálloda bejáratánál a Recepţie mellett kétszer is kiírták: Bine aţi venit, ami ellen nincs semmi kifogásunk, csupán azt hiányoljuk, hogy egyszer sem a mi anyanyelvünkön (esetleg németül és angolul is!), így az az érzése az embernek, hogy mi nem is létezünk az önök számára, vagy nem vagyunk fontosak.
2. A mofettánál, ahol a körülmények miatt akár életveszélyes is lehet az előírások nem ismerete, a tájékoztatók csak románul szólnak, nem törődve azokkal, akik különböző okok miatt nem ismerik jól ezt a nyelvet. Én a kezelés idején több falusi bácsinak és néninek lefordítottam a szöveget, olyanoknak, akik először kapták ezt a kezelést. Talán aki nem tud ,,többségiül", az akár el is patkolhat?!
3. Sajnos, a szállodában és a kezelőbázison az összes felirat csak az állam nyelvén nyújt eligazítást, kizárva ezzel az anyanyelven való tájékozódás jogából mindazokat, akik nem beszélik vagy nem értik a ,,többségi" nyelvet. Megtisztelve éreznénk magunkat, ha a szálloda vezetősége (a pénzünkért) minket is egyenlő vendégként kezelne!
4. Végül, nem egy esetben tapasztaltuk, hogy a kezeléseket végző asszisztensek jó része nem ért vagy nem beszél magyarul, ami néhányszor komoly félreértésekre adott okot. Szerintünk csak növelné a kezelőbázis jó hírnevét, ha a személyzet legalább ezt a két, legtöbbet használt nyelvet ismerné, nem beszélve az egyéb, nemzetközi nyelvek ismeretének szükségességéről!
Tudjuk, hogy az egység vezetőségére nagy nyomás nehezedik azért, hogy a fent leírt dolgokat ne orvosolják, és azt is, hogy az említett problémák csak másod- vagy harmadrendűnek tűnnek, de e sérelmeknek a megoldása szerintünk hozzájárulna ahhoz, hogy (sok ezer sorstársunkkal együtt) ne érezzük magunkat másodrendű állampolgároknak a Dacia-komplexumban!
A fenti (és más) célok megvalósításához kívánunk továbbra is jó egészséget, a vendégek iránti nagyobb empátiát és eredményes munkát!

Gaál Árpád, Marosvásárhely