India az az ország, amelynek felemelkedése a következő évtizedekben Kínához hasonló mértékben fogja megváltoztatni a világot. Emiatt is fontos a külvilág számára a két ázsiai hatalom viszonya, amely olyan időjárási térképhez hasonlít, amelyen több a ciklon, mint az anticiklon.
A két ország közötti kereskedelem volumene idén várhatóan eléri a 45 milliárd eurót, ami csaknem 50 százalékos bővülés 2009-hez képest. Kína már ma is a legfontosabb kereskedelmi partnere Indiának, és gazdasági befolyása folyamatosan növekszik a szubkontinensen. A kínai kommunisták Indiához fűződő kapcsolataikban elsősorban a tőke szívóhatásában bíznak, miközben politikai kérdésekben nem igazán tanúsítanak tapintatot.
A kínai miniszterelnök küszöbön álló indiai látogatása után Pakisztánba utazik tovább, ami diplomáciai arculcsapással ér fel — de legalábbis olyan tapintatlanságról árulkodik, amelyet az Indiában járó külföldi látogatók többsége nem enged meg magának. Ez arra enged következtetni, hogy Peking nem csupán kereskedni akar, hanem habozás nélkül kész a maga javára kihasználni India minden külpolitikai gyengeségét. A két hatalmas ország nem vetélytársa egymásnak — hangoztatta ennek ellenére Ven Csia-pao kínai miniszterelnök. Csakhogy mind India, mind Kína külpolitikája rácáfol erre a kijelentésre. India csatlakozott a Bush-kormány egyetlen bölcs külpolitikai kezdeményezéséhez, az atomenergia polgári célú hasznosításáról szóló egyezményhez. Washington ezzel tudatosan közeledni akart Újdelhihez. George W. Bush felismerte, hogy Ázsiában India az egyetlen ország, amelynek segítségével geopolitikai síkon ellensúlyozni lehet Kína megerősödését. Kína viszont azóta nemcsak hogy fenntartotta katonai egyezményét Pakisztánnal, de módszeresen fokozta befolyását India hagyományos befolyási övezeteiben. E téren Pekingnek Srí Lankához fűződő új keletű barátsága a legszembetűnőbb: a szigetország útjait és kikötőit a kínaiak építik újjá. Az indiaiak ugyanakkor Burmában és a térség más országaiban is egyre gyakrabban találkoznak kínai riválisaikkal.
Bármit mond is Ven, India és Kína vetélytársak. Kereskedő, a közös érdekeket kipuhatoló, ám egymást kölcsönös bizalmatlansággal szemlélő riválisok, akik között a barátság szálai változatlanul roppant vékonyak.
Japán gazdasági erejével, Kína szédítő ütemű felemelkedésével és India szintén látványos felzárkózásával napjainkban három egymással versengő hatalmi központ jön létre Ázsiában. Egymás ellen is harcolnak — például ásványi kincsekért Burmában, ahol India és Kína is csővezetékeket fektet le. Ugyanakkor összekapcsolja őket az a körülmény, hogy egyikük sem hajlandó megszabadulni a történelmi múlt veszélyes terheitől. Az elmúlt évszázadban mind Japán, mind India háborút vívott Kína ellen, és mindhárom nemzet a mai napig vitában áll a közös határ tekintetében. Japán és Kína néhány sziget miatt civakodik, India és Kína pedig a Himalájában húzódó, máig sem egyértelműen lefektetett határvonal miatt. És ez végzetes módon emlékeztet a 19. század Európájára. A józan felek azt remélik, hogy az India és Kína közötti, harmonikusnak ígérkező gazdasági összefonódások gyorsabb ütemben fejlődnek, mint a két ország nemzeti egója.
