Szent-Györgyi Albert (1893—1986) Nobel-díjasunk naponta 1 grammot fogyasztott, de amikor tüdőgyulladása volt, 8 grammra növelte napi adagját. Rövidesen meggyógyult, és hosszú élete — vallja írásaiban — nem kis mértékben a fölös C-vitamin-mennyiségnek tulajdonítható.
Linus Pauling (1901—1994) kétszeres Nobel-díjas (vegyi és béke) szerint az embernek napi 16 000—20 000 mg C-vitaminra van szüksége. 1970-ben megjelent könyvében (A rák és a C-vitamin) meggyőződéssel állítja, hogy prosztatarákjából a C-vitamin gyógyította ki.
M. Colgan táplálkozáskutató orvos úgy véli, hogy napi 200—500 mg elegendő, amit légúti betegségek esetén 1000 mg-ra ajánlott növelni.
Az európai kiadású szakmunkák 60—90 mg-ban rögzítik a napi szükségletet. Azt is tudnunk kell, hogy aki dohányzik, annak napi egy doboz cigaretta elfüstölése után legalább 600 mg C-vitamin-utánpótlást kell számítania. A nagy, fölös mennyiségek ugyan kiürülnek, de egyes vélemények szerint a lebomláskor keletkező oxálsav a kalciummal vesekő kialakulását okozhatja. Más orvosok ezt cáfolják.
Adalékanyagként az aszkorbinsavat E 300-zal, sóit (nátrium, kalcium) E 301-gyel és E 302-vel jelölik élelmiszereinkben.
Felsorolunk néhány zöldséget és gyümölcsöt, amelyeknek 100 gram­m­jában a következő mennyiségű (milligrammban kifejezve) C-vitamin található: csipkebogyó 200—1500, homoktövis 900, fenyőtű 200, fekete ribizli 130—170, málna 100—300, petrezselyemlevél 185, paradicsompaprika 180, zöldpaprika 125, kivi 92, narancs 80—140, brokkoli 89, káposzta 87, barack 50, zöldborsó 20, burgonya 12—40, sárgarépa 7—8.