Német meseAz okos parasztember

2007. október 6., szombat, Kiscimbora

Élt egy faluban egy szörnyen ostoba ember, és — miért, miért nem — mégis majd felvetette a gazdagság. A másik meg, akinek több esze volt, mint a bírónak, papnak, kántornak együttvéve, alig tudta jóllakatni a gyerekeit, egy lúd volt minden vagyonkája, azt meg sajnálta levágni. Hanem aztán, mikor az utolsó falat kenyér is elfogyott a házban, mégis azt mondta a feleségének, hogy vágja le, és süsse meg a ludat.

Megsütötték hát a ludat, fel is adták az asztalra, de kenyér nem volt hozzá. Az ember gondolt egyet.

— Ha így nekilátunk — mondta —, kenyér nélkül megesszük egy ültünkben. Inkább elviszem az uraságnak, egy kis lisztet tán ad érte. — Úgy is tett, beállított a földesúrhoz: — Hoztam egy sült ludat, fogadd el, és ha egy kevés lisztet adnál érte, szépen megköszönném.

— Jó, nem bánom — mondja a földesúr —, de aki ludat ajándékoz, ossza is el igazságosan. Amint látod, hatan vagyunk, én meg a feleségem, két fiam és két lányom. Ha elosztod itt, közöttünk hiba nélkül, megjutalmazlak, de ha nem, huszonöt bot a fizetés.

Az ember csak egy kést kért, és nekifogott elosztani a sült ludat. Legelőször a fejét vágta le, azt a földesúrnak adta ezekkel a szavakkal: — Te vagy a ház feje, tiéd a lúd feje! — A püspökfalatja az asszonynak jutott: — Te itthon ülsz, őrzöd a négy falat, tiéd a püspökfalat.— Aztán levágta a két lábat, és a fiúknak adta: — Nesztek egy-egy lába, jó úton járjatok apátok nyomában... — A két szárnyat a lányok tányérjára tette: — Lányok vagytok, eladók lesztek, egykettőre szárnyra keltek. — A többit megtartja magának, és azt mondja:— A paraszt együgyű és balga, neki marad a vastagja.

Nagyot nevetett a földesúr: — Jól van, öreg, elosztottad rendesen, és magadról sem feledkeztél meg! — Megkínálta egy pohár borral, és két zsák lisztet adott neki.

Fülébe jutott a dolog a gazdagnak, megirigyli a szegényt, és gondolja magában: ,,No, én többet viszek, többet is kapok, bizonyosan." Megsüttet öt kövér ludat, és elviszi az uraságnak, földig hajol előtte:

— Meg ne vesse nagyságod, alázattal kérem, öt kövér libácskát hoztam ajándékba.

— Köszönöm, barátom — mondja az uraság. — De aki ludat ajándékoz, ossza is el igazságosan. Ha el tudod osztani itt, közöttünk hiba nélkül, megjutalmazlak, de ha nem, huszonöt bot a jutalmad.

Csak áll ott az ostoba ember, próbálgatja így is, úgy is, de sehogy sem jó. Elküldi egyik szolgáját a földesúr a szegény emberért, és az persze mindjárt ott is van.

— El tudnád osztani ezt az öt ludat hatunk között úgy, hogy hiba ne legyen?

— El én, nagyságos uram, miért ne tudnám?

Egy ludat az úrnak meg a feleségének ad: — Ketten vagytok, a lúddal hárman lesztek! A másikat a két fiú kapja: — Így most ti is hárman volnátok. — A harmadik a lányoké: — Ti is hárman vagytok a lúddal. — A megmaradt kettőt magának adja: — Mi is hárman vagyunk. Senki sem rövidült meg. Tetszett az uraságnak a tréfa, megkínálta az okos parasztot borral, egy szekér lisztet adott neki, a gazdag is megkapta, amit érdemelt: huszonöt botot.

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1789
szavazógép
2007-10-06: Kiscimbora - x:

A bugyelláris, a pipa meg a süveg (Luxemburgi népmese)

Egy rengeteg bükkerdő szélén kis kunyhójában élt a favágó legény fiával, Bálinttal. Apa és fiú együtt járta az erdőt, döntötte a hatalmas szálfákat. A kivágott fát azután halomba rakták az erdő szélén, s éjjelente felváltva őrizték.
2007-10-06: Gazdaság - Sylvester Lajos:

Avsar savanyúvizénél (Újabb keletű keleti kalandozások)

Idei törökhoni utunk egyik legrusztikusabb leágazása Avsarba, ehhez a tanyaszerű, romos kistelepüléshez vezetett.