A Magyar Kultúra Napján és ennek tájékán székelyföldi körútjának állomásaira érkezett Kányádi Sándor. Meghívói tudták, mit cselekednek, amikor a kultúra ünnepére a magyar költészet és emberi tartás robusztus alkatú férfiúját hívták meg, és a 82 éves költő is tudja, hogy miért kell neki a világot a nyakába vennie, és arc- meg versmosolyát éppen szülőföldjére, Székelyföldre elhoznia.
Magam is idős ember lévén, valahogy úgy vagyok Kányádi Sándorral, mint a Fától fáig című sorsversének kislegénye, akit róka-alkonyban és farkas-éjben tévelyegve is vár a nap, és fától fáig bíztatja magát meg társait a rengetegből való kivergődésre. Fiunk sok-sok évvel ezelőtt iskolai ünnepségen mondta-szavalta a Nyergestetőt, lányunk a Fekete-piros versek kádenciájára szaporázta gondjait-gondolatait. ,,Honnan járják, honnan hozták? / Honnan e mozdulat-ország?"; kisiskolás unokánknak a török követ erdélyi bolyongása rajzol és fest mosolyt az arcára. Emlékszem, amikor Sándor bátyámat Kolozsvárott, a Horea út 48. alatti lakásán felkerestük, éppen akkor készülő-formálódó verseit mondta, mondikálta, mert a saját alkotásait mégiscsak maga tudja a leghitelesebben és legilletékesebben a maga nyelvén csiszolni és köszörülni. Megjelenése előtt már majdnem könyv nélkül tudtuk a Halottak napja Bécsben című monumentális poémájának ama passzusait is, amelyeket a cenzúra kivágott. Mindezzel példázni kívánnám, hogy a magyar kultúra ünnepének évenként ismétlődő alkalmaira a magyarság olyan, szimbólummá emelkedett személyiségeit és ezeknek a nemzet útját-sorsát igazító nagy alkotásait választják-választjuk ki, mint Kölcsey és Erkel Himnusza, az idén Liszt Ferenc és életművének a kultúra gyújtópontjába helyezése. Vannak regionális, táji kötődésű elképzelések is, ebbe a csoportba sorolható Kányádi Sándor Kossuth- és Széchenyi-díjas költő Székelyföldre hozott mosolya.
Az ünnep és az ünnepelt költő — Kányádi Sándor — személyével évtizedeket, majdan évszázadokat és generációkat ölel együvé. Akárcsak Kölcsey Ferenc örökbecsű műve. Ezek az alkotások határokon átívelőek voltak akkor is, amikor tiltó cövekek meredtek szembe a szétszakított nemzetrészek fiaival. Kányádi kedvelt fa- és erdőmetaforáinak lombozata és gyökérzete Szabófalvától San Fraciscóig hajolt és kúszott, ő maga azon költők közé tartozik, akik képesek a népköltészet értékeit a műköltészeti értékteremtéssel összeötvözni.
Kányádi az a költő, akinek verséből — lásd a Nyergestetőt — kopjafa-erdő is nő, amelyet szemmel-kézzel fától fáig tapogatunk végig magunk keresése közben.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
