Hajléktalanok felszámolt éjjeli menedékhelye a sepsiszentgyörgyi vasútállomás szomszédságában

A hideg napokon a sepsiszentgyörgyi hajléktalanok nappal is bent maradhattak a Csíki negyedi szociális otthon éjszakai szállásán, a tíz szoba mindig tele van — közli érdeklődésünkre Tankó Vilmos, a megyeszékhelyi önkormányzat szociális irodájának vezetője. Mintegy hetven embert fogadnak be, normális időjárási viszonyok között az ott alvóknak reggel el kell hagyniuk a szállást, és csak este térhetnek vissza. Hosszabb távú tervük a szomszédos hőközpont éjjeli menedékhellyé alakítása (erre egyelőre pályázati lehetőséget keresnek), száz férőhelyes lenne, becslésük szerint ez lefedné a szentgyörgyi igényeket.
A mostani hajléktalanok csak kis mértékben "cserélődnek", van egy heterogén, hatvanöt-hatvanhat férfiból álló "kemény mag", amely nem változik: köztük nyugdíjasok, fogyatékkal élők, munkanélküliek, mindenféle társadalmi rétegből származók, néhányan olyanok is, akik nappal dolgozni próbálnak. Legtöbben viszont esélytelenek a munkaerőpiacon, nincs szakmájuk, vagy alulképzettek, és a hajléktalanok sorsára jellemző, hogy önerőből nem tudnak változtatni helyzetükön, segítségre szorulnak — magyarázza Tankó. Legutóbb egy 60 év körüli férfinek sikerült kilépnie, nyugdíjba ment, és albérletet keresett. Tankó Vilmos szerint a náluk alvókon kívül további tizenöt-húsz hajléktalan tölti Szentgyörgy különböző részein az éjszakákat. A szállón meghúzódók ebédet is kaphatnak a szociális kantinban, s azt is jónak tartja, hogy segítséget nyújtó civil szervezetek (Máltai Segélyszolgálat, Caritas, Vöröskereszt) is támogatják a hajléktalanokat. Sajnálja viszont, hogy a szociális iroda nem alkalmazhat egy pszichológust vagy szociális munkást, aki beszélgethetne, foglalkozhatna a hajléktalanokkal, ez ugyanis fontos lenne.
A Máltai Segélyszolgálat sepsiszentgyörgyi fiatal önkéntesei hetente kétszer este hét órától forró teával, szendviccsel kínálják a Horgász utcai székházukba betérő hajléktalanokat, hétfőn és szerdán, de amikor nagyon hideg van, csütörtökön is várják őket — mondja Tischler Ferenc, a segélyszolgálat országos ifjúsági vezetője. Amennyiben látják, hogy valakinek hiányos az öltözéke, ruhát adnak neki; akik meg nem jönnek hozzájuk, azokat megkeresik, próbálják "feltérképezni", hol van szükség segítségre, korábban megtörtént, hogy az állomás környékén éjszakázóknak takarót vittek.
Rongyok, ételmaradékok, befőttesüvegek hevernek a sepsiszentgyörgyi vasútállomás épületével szemben, egy rogyadozó épület lépcsői alatt. Az otthontalanság szétfaricskálódott életnyomai, tíz méteren. Ketten éjszakáztak itt, de még a hidegek beállta előtt, az elmúlt év végén kórházba szállították őket, előtte többször jelezték a helyzetet a szociális irodának — mondja Constantin Scurtu, a vasúti rendőrség parancsnoka. A hajléktalanok már a váróteremben sem húzódhatnak meg, az elmúlt évek során ugyanis problémák voltak, így aztán leszerelték a padokat, s a kint alvókat már azért is el kellett távolítaniuk, nehogy megfagyjanak. A megye meg­felelő intézményei kellene gondját viseljék a más településről származó hajléktalanoknak, mert nem lakhatnak az állomáson, évekkel ezelőtt késelés is történt, össze­kapott két otthontalan, így Scurtu jónak tartja, hogy mostanra sikerült felszámolni ezt a lépcső alatti rettenetes szálláshelyet, valójában szerinte le kellene bontani az egész rozoga épületet, s meg kellene tisztítani a helyet. De ők a megmaradt rongyokat még összeszedik, és zsákokban megőrzik, ha netalán szüksége lenne rá a két elköltöztetett hajléktalannak, állomási irodájukban megtalálják — fűzi hozzá a rendőrparancsnok. Vár rájuk tehát egy kabát, takarócafatok, néhány olyan holmi, mit elképzelni is alig lehet, nem hogy viselni.