Az IMAS felmérései alapján azok aránya, akik még bíznak az elnöki hivatalban, 13,9 százalék. A parlamentben a lakosok 11,4, a kormányban 8,9 százaléka bízik. Így Romániát azok vezetik, akiknek már szinte senki nem hisz. Viszont mindazok, akikkel szemben bizalmatlan a nép, egymásban igencsak bíznak. Így nem csoda, hogy Bocunk már az ötödik kormány élén állja a sarat. Az ő kormányait is római számmal kellene számozni. Így most: az V. Boc-kormány fungál. Miért ne? Franciaországban is volt Lajosból — aki az országot vezette — jó pár. Ezek közül a XV. volt a leghíresebb. Hátha a számtalan Boc-kormány között is lesz majd egy jobbacska.
Olyan régvolt titulusok tértek vissza hozzánk, amilyenek csak a királyok idejében léteztek. Például a nábobok, bárók meg grófok hada. Aki a Marica grófnő című operettet látta, nem gondolhatott arra, hogy majd Marica gróf is lesz: Vasile Marica, a pénzügyesek szakszervezetének vezére, aki nábobként tengeti szerény életét. És még vannak olyan szakszervezeti bárók, mint ő, akik merészen a tiltakozók élére álltak, és ezért önhibájukon kívül sikerült meggazdagodniuk. De nem csak ők. Vannak még vámosok, határrendőrök és mások, akik őket segítik a csempészetben. A hivatalosított csempészet miatt az állam eurószázmilliókat veszít. Aztán sokan vannak, akik az állammal üzletelnek. Hetvenkét szenátor és parlamenti képviselő. Ezek — állítólag — a legjobb megköthető szerződések, mert az állam rossz gazda, és nem számít neki, hogy mi mennyibe kerül, ha a munkálatot nem vagy rosszul végzik el.
Az ilyen üzletekkel az állam rosszul jár. De egy ország olyan gazdag, mint polgárai. Ha az állam veszít is, de polgárai zsebébe csúszik a csúszópénz, és az üzletelésből összejött busás haszon, akkor ezek meggazdagszanak. Így átlagban jól jár az ország, mert gazdagszik. Nem is tudom, hogy miért kell Romániának állandóan a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordulnia különféle kölcsönökért? Aztán az IMF kitalál mindenféle megszorító intézkedést: jövedéknövelés, árliberalizálás és egyéb néven. Nem ezektől a csempészetből, szakszervezeteskedésből, kormányzásból meggazdagodottaktól kellene kölcsönt kérni? Ezeknek nem érdeke — mint az IMF-nek — a fogyasztás csökkentése. Sőt, azt szeretnék, ha minél több csempészett cigaretta vagy szesz fogyna. Mindez serkentőleg hatna a gazdaságra. Voltak és vannak országok, amelyek kereskedelemből élnek. Nálunk is kibontakozóban a különféle beosztások megvásárlása. A politikai alapon ingyen (?) osztogatott beosztások kora (az újabb választásokig) lejárt. Immár pénzért lehet venni jól jövedelmező funkciókat. (Egy vámfőnöki kinevezés 130 000 euró.) Most nem akarják, hogy mindezt a magánszféra bonyolítsa le, pedig ezt is jobban intézné, mint az állam, és ezzel is a polgárok gazdagodnának.