Háború után sok a vitéz. Engedelmükkel a papok politizálását elutasítókat emlékeztetném a következő történelmi személyiségekre:
Martin Luther King protestáns pap 1950—60 között polgári jogi aktivista volt, egyik beszéde közben valaki bekiáltotta: "a templomban politizáljon!", majd eldördült a titkos fegyver is, de élete, tevékenysége megváltoztatta az USA mindennapjait. Százezrek kísérték a koporsóját.
Kapisztrán János, Hunyadi János tábori papja a nándorfehérvári csata előtt szervezi, gyűjti Hunyadi táborát, 1456. július 22-én az ő tábora indítja a győztes csatát a többszörösen nagyobb létszámú török haddal szembe.
Tomori Pál érsek 1526-ban vállalja a fővezérséget (jobb nem lévén), vele együtt két főpap is elesik a mohácsi csatában, míg a másik két hadsereg távol marad.
Mindszenty József püspök szembeszáll a kommunista rendszerrel 1949-ben — életfogytiglani börtönre ítélik.
Márton Áron püspök a II. világháború alatt holokauszt-ellenző. Az erdélyi magyarság megmaradásának és erkölcsi tartásának egyik jelképe. Többször kijelentette: vétkesek közt cinkos, aki néma, a papok kötelessége a politizálás, véleménynyilvánítás. Ezért a magatartásáért sok évre börtönbe vetik.
Ennyit a papokról.
Petőfi Sándor szerint: "átok reá, ki elhajítja kezéből a nép zászlaját".
Talán mégis "csak" a templomba valók a papok?
Vagyis a világtörténelmi, világpolitikai változásokról nemzeti történelmünkről, eseményeiről tájékozatlan vagy félretájékozott egyének politizáljanak?

Csutak Gyárfás, Zabola