Moralistának lenni a legkevésbé sem jelenti azt, hogy maga az ember morális személyiség lenne. Ő csak a mások bűneire hívja fel a figyelmet, de fáradságot nem vesz, hogy észrevegye, ami jó, amit dicsérni kell. Oktatása a bibliai farizeusokra emlékeztet. Az ilyen moralista nyugodt lelkiismeretű, igazától eltelt, s közben árgus szemekkel figyeli, milyen bűnöket követnek el mások. Velük vagyunk körülvéve, s mi tagadás, ha nem vigyázunk, lassan-lassan ilyenné válunk magunk is.
Megyénkbe látogatott a volt ,,humanista", ma már Konzervatív Párt elnöke. Előítéletekkel érkezett. Előre tudott mindent, kevésbé azt, hogy a magyar gyermeknek megengedett, hogy magyarul számoljon. Ezért ő felháborodott. Meggyőződése, hogy ő, a média jelentős részének tulajdonosa a leghívatottabb a nagy ,,igazságok" osztogatására. Persze, meg kell tanulnunk az ország nyelvét, de ...a módszerek, elképzelések hibásak. Számomra nem meglepő Voiculescu úr eszmefuttatása. Írtam én már erről. Átlátom, tudatában van, hogy a közelgő EU-s, de a jövő évi választásokra is pártja és választói támogatottsága a bányabéka alsó részének szintjén leledzik... Ezért most a megyében élő románok sorában próbál támogatókat szerezni... Szerencsére, nem nagy sikerrel, mert ez a téma ma már nem olyan kelendő, mint a kilencvenes évek közepén. A megyében élő román politikusok is elutasítóan kezelték a pártvezér előítéletekkel tűzdelt nyilatkozatát. Nehéz felnőni a huszonegyedik század nagy politikusai közé, főleg, ha valaki gyökereit még az olténiai cipész korát szolgálva eresztette, nem veszi észre, hogy elavult közember, de remélem, a választók rövidesen méltó helyére juttatják: a történelem süllyesztőjébe.
Pár nappal ezelőtt az egyik kereskedelmi televízió politikai adásának irányítója amerikai közvetítése kapcsán boldogan nyugtázta, hogy Chicago bizonyos negyedeiben csak románul beszélnek. Olyan üzletemberekkel találkozott, akik nem ismerik az angol nyelvet. Sajnos, ő sem egyforma mércével mér, s bár sepsiszentgyörgyi születését elismeri, az általa vezetett talk show-ban többször is tett utalást arra, hogy Székelyföldön csak magyarul beszélnek... Ez már szerinte baj. Önkéntelenül adódik a kérdés: ami jó nekik, az miért nem jó nekünk? Számára csodálatos és jó az, hogy az Amerikában élő románoknak sikerül megtartani identitásukat — akkor miért baj az, ha mi is odafigyelünk saját nemzetünk, nyelvünk fennmaradására?
Államelnökünk székelyföldi nyaralása alkalmával elismerte, hogy a magyar gyermeknek idegen nyelvként kell elsajátítania a román nyelvet, de pár nappal ezelőtt, az ortodox pátriárka beiktatása és kitüntetése alkalmával állami vallásnak kiáltotta ki az ortodoxiát, mit számít, hogy az alkotmány másképp fogalmaz. Ezek szerint, vallásomból fakadóan szektás vagyok? Kikérem magamnak. Szabad valakinek a más szellemi és vallási múltját semmibe venni? Vér vízzé nem válik... Sok idő kell, amíg valódi európai polgárokká felnövünk. Egyelőre csak többen, nem sűrűbben vagyunk.
Ahogy telik az idő a fejem felett, bölcsebben látom, mi történik körülöttem, térségünkben. Fájdalomtól felszisszenve teszem fel a kérdést: a krisztusi tanítások intelme ne vonatkozhatna az idejétmúlt előítéletekkel idelátogató, arrogáns, lecsúszott politikusok e vidék többségi lakóival szembeni, párton belül ,,voksot szerző", szervezkedő munkálkodására is? Hisz, aki ismeri a helyi viszonyokat, az tudja, hogy vidékünk területi zártságának köszönhetően a társadalmi, politikai, kulturális, sőt, még a hitviszonyok is minden időben jól megőrződtek, a konzervatív pártvezér útmutatói vagy más komolytalan, felelőtlen prókátorok kijelentései, nacionalista zászlók lengetése ellenére is.
