Nagy fekete fa a behavazott réten. Odaszáll egy madár, s fázik: csiii... csiii...
De szomorú!
Patak vize fölött kíváncsi leveles ág. A víz tükrében is leveles ág.
Ez vidám dolog!
Fúj a szél, vastag a por. Ősz van. Egy kisbárány béget, nem tudja, hol van.
De szomorú!
Peng a fagy, és szikrázik a hó. Az udvaron két csikó harapja a havat, s prüszköl.
Ez vidám dolog!
Hogy mennék a folyón túlra! Ott vár édesanyám. Víz elvitte a hidat, nincs csónak, evező.
De szomorú!
Mogorva kerítés, a közepén ökölnyi lyuk. Kiskutya dugja ki a fejét, piros a nyelve.
Ez vidám dolog!
Állj meg, vonat! Mozdony, adj egy marék szikrát! Nem hallja, továbbfut.
De szomorú!
Csupa piros petty a ruhám. Csupa piros petty a cseresznye.
Ez vidám dolog!
,,Hallod, anyu, gyönyörűt álmodom!" — s mire elmondanám, már nem jut eszembe.
De szomorú!
Vizet loccsintottam, rátűzött a nap. Úgy csillogott, mint az ezüstló farka.
Ez vidám dolog!
Kiszáradt a tó, csupa ránc, repedés. Hátára esett egy bogár, s nem tud megfordulni.
De szomorú!
Zöld mezőben két peckes gólya jár. Nagy víz partján két pucér gyerek ül.
Ez vidám dolog!
Ismeritek Lupityinkót? Gyűszűben alszik, s fázik, cérnaszállal takarózik.
De szomorú!
Vetve az ágy. Puha a párna. Még Lupityinkó is elfér itt mellettem.
Ez nem szomorú!
Mészöly Miklós
