És ugatni a macskáimat. Nálunk valódi egyenjogúság van, nem mint Romániában. Nem csak a kutyáknak kell a macskák nyelvét megtanulniuk, hanem a macskáknak is a kutyanyelvet. Kölcsönösen. Együtt élnek, együtt halnak. Arra hivatkozott a kutya, hogy ő hamarabb volt nálam. A macskák, hogy ők többen vannak. Nehéz volt. Sok mindennel próbálkoztam. Először is szép szóval.
Rá se ugattak vagy nyávintottak. Megpróbáltam lekenyerezni őket. A kutyának velős csontot ígértem, a macskának májat. Nem használt. Azután meg akartam vesztegetni őket. Azt mondták, hogy ők nem mezőgazdasági miniszterek. Különben is hullnak a miniszterek, mint ősszel a legyek — mondták. A nagykutyákat meg lehet szilvapálinkával szédíteni. A disznókat meg disznóköltséggel. Minél nagyobb disznó, annál nagyobb költséggel. Olyan 15 000 euróval. Meg autóval. A szép szó nem használt, ezért fenyegetőzni kezdtem. A macska csak rángatta a bajszát, mint Remeş. Decebal, Traianus is azt mondaná, hogy rémes, milyen kései utódjuk van. Bár egy mezőgazdasági miniszternek mezőgazdasági termék dukál. Úgymint szilvapálinka és sok disznóköltség: májas hurka, disznófősajt. Véres. Akár a küzdelem a hatalomért. Az is véres. Hát mit adhatna egy volt mezőgazdasági miniszter egy mostaninak? A hagyatékot. A miniszterséget. Amit ő is kapott valakitől. Én viszont megmondtam állatkáimnak, hogy ha nem tanulnak, akkor tőlem semmit nem kapnak. Elküldöm őket Szlovákiába. Ott a helységneveket nem szabad anyanyelvükön leírni, és így haza sem tudnak jönni. Vagy elküldöm a kutyámat Szerbiába, a Vajdaságba. Ott reszkethetnek, mert helyükbe bármikor Koszovóból szerb kutyákat telepíthetnek. Ez sem használt. A kutya csendesen forgolódott és morgolódott. A macska fel sem vette, mint a vasárnapot. Ezek után nem maradt más hátra, mint az erőszakkal való fenyegetőzés. Illetve az erőszak. Ha a székely gyereket erőszakkal meg lehet románul tanítani, akkor a kutyát is meg lehet tanítani nyávogni és a macskát is ugatni — mondtam. A kutya nyávogni nem nyávogott, de nyivogott. A macska nem ugatott, de morgott és fújtatott. Ez már haladás. Oda jutottunk, hogy én már folyékonyan ugattam és nyávogtam, de az állatok nem. Nem maradt más hátra, mint a Voiculescuval való fenyegetés. Megmondtam a kutyának s a macskáknak is szemükbe, akár Csákány Pál: ha nem tanultok meg egymás nyelvén, rátok szabadítom Voiculescut. Ő érti a módját, hogy erőszakkal megtanítson egymás nyelvére. A kutya folyékonyan fog nyávogni, a macska meg ugatni. Átveszem a módszerét. Az erőszakot. Addig ütöm a kutyát, míg folyékonyan nem nyávog, és ugató kutya legyek, ha a macska nem ugat. Sőt, bevetettem a titkos fegyveremet is. Azt mondtam, ha nem tanulnak meg egymás nyelvén, lehet, Voiculescu románul tanítja meg őket. Ez használt. Azóta nálunk a tyúkok kukorékolnak, a kakasok kotkodácsolnak, és a macskák és a kutya tökéletesen beszéli egymás nyelvét. Kissé hallatszik ugyan rajtuk az idegen akcentus.
