Az értékes régi ingatlanok felújításáról szóló, a Háromszékben is említett kormányrendeletről fogalmaztam meg pár észrevételt nemcsak vissza-, hanem előrejelzésként is. A szőke széplány miniszter fejéből kipattant ötlet elsősorban azokat hozza lehetetlen helyzetbe, akik évek, esetenként évtizedek ideg- és pénzőrlő huzavonája után visszakapták egykori házaikat.
Ezeket a patinás épületeket a kisajátítás után a proletárdiktatúra főkolomposai lepusztították, utódaik pedig áthárítják a tatarozást a tulajdonosokra. Hogy az egykori lakásgazdálkodási hivatalok az időközben bezsebelt lakbérekkel miként gazdálkodtak, csak találgatni lehet – de az biztos, hogy jó kincsesbánya volt, ezért is ültette a hatalom a jó embereit ilyen vezető tisztségekbe. Az ilyen könnyen szerzett pénztől aztán a pártkasszák sem idegenkednek, hiszen most is jól fog a választási kiadásokra (és csalásokra) – és mivel minden ámítás sokba kerül, a köznép sem zúgolódhat, hogy nem kapott semmit...
A jog szerinti tulajdonos pedig, aki végső erőfeszítéssel megpróbálja lakhatóvá tenni a sokszor romos épületeket, most szembesül az új kiadásokkal: különleges engedélyek és tervek kellenek a műemlék (jellegű) ház eredeti állapotának visszaállítására, szakosodott – tehát nehezen megfizethető – céggel kivitelezhető munkálatok drága anyagokkal. Mindezt záros határidőn belül kell megoldania, és ha nem bírja, fizet helyette az állam, utána pedig elárverezheti a házát a feje fölül. Hiszen várható, hogy ezt az új kálváriát sokan nem fogják kibírni. Egyetlen megoldás marad: eladni a jelenlegi pangó lakáspiaci árakon, ami inkább elprédálást fog jelenteni. Ekkor majd belépnek a törvény haszonélvezői, akik fél áron felvásárolják a házakat, telkestül, akár utcahosszan is. Ez a mi eredeti demokráciánkban a fajok fejlődéselméletével ellentétesen nem a jók, hanem a rosszak kiválasztása. A felülkerekedő Rassz már eddig is bizonyította életképességét, és nincs nemzetisége, sőt, ha kell, saját nemzetét is felfalja. Istene sincs, habár képviselői eljárnak a templomokba ájtatos ábrázattal ámítani a köznépet. Dolgozni restek, sikerélményük a gyors meggazdagodás, ezért hajlandóak átgázolni öregeken és csecsemőkön is. Úgy vélik, hogy aki dolgos és szorgalmas, az vagy buta, vagy nem gondolkozik. Az új csúcsragadozóknak politikai színezetük sincs, szimbiózisban élnek a mindenkori kormányokkal és vezető pártokkal, a kaméleonok tőlük tanulnak.
És így fognak idegen kézbe kerülni házaink, törvényesen vagy akár uniós normák szerint is. Adásvételi szerződéssel azokhoz, akik gyárainkat már lerombolták. Most pedig kivetették hálójukat az utolsó székely reménységre, az erdőkre is. Mi pedig nézhetünk szét a négy világtáj felé, és mehetünk a szemünk világába, mert az új himnusz úgy szól majd, hogy hazádban, bajtárs, nincs már számodra hely.
Tölgyes Lajos, Sepsibükszád
