Minden év tavaszán így tesz. Például meg tudom mutatni, tavaly ilyenkor hány levelet kaptam a polgármestertől, és végül úgy maradtam bérlő, hogy adtam neki (két részben) 10 000 lejt, körülbelül 150 kilogramm sajtot, ordát és tizenkét bárányt.
Az utolsó tanácsülésen jelen voltam, és tanúsíthatom, a polgármes­ter viselkedése egyenesen aggasztó volt. Nagy baj van, ezt érzem.
Nyilvánosságra hoznám azt is, hogy a polgármester 2009 őszén feljelentett a mezőgazdasági kifizetési ügynökségnél, mert a legelők után támogatást kapok; azzal vádolt, hogy ezeket nem pucoltam, takarítottam. A kétszeri ellenőrzés után is rendben találtak mindent, erről bizonyítékom is van.
Továbbá megemlíteném, hogy 2014-ig érvényes a tanáccsal kötött szerződésem, más szerződést én nem írtam alá, így a legelőt nem lehetne még egyszer licitáláson eladni. Persze, Zágonban mindent lehet. De úgy tudom, jogállamban élünk, és vannak törvényeink is.
Végül: a polgármester úrnak meg kellene értenie, hogy a juhászat a családomnak nem szórakozás, mi ebből élünk. Nincs más pénzforrásunk, mint neki, akinek kezében vannak az erdők, ahonnan kénye-kedve szerint licitálja a fát, vagy felhasználja a közpénzt.
Gondolom, előbb-utóbb csak úgy lesz, ahogy a szólás tartja: "Nincs olyan nóta, amit egyszer be nem húznak!"

Kelemen Gyula, Zágon