Új szerepet kap a régi intézmény

Aránylag kevés idő ez, alig emberi átlagéletkor. Pedig születése évében, a kicsi magyar világban az erdélyi magyarság reménye szebb jövőt jósolt neki. Alig fél évre Észak-Erdély visszafoglalása után az akkori magyar tanügyi vezetés és a földművelésügyi minisztérium elképzelése és célja volt egy mezőgazdasági középfokú tanintézet létrehozása.
Alapkőletétele a ma is álló, de nem az eredeti tervek szerint befe­je­zett épületnek ’41 tavaszán történt. 1944 végére pirosban elkészült a főépület, a tornyos lakásokkal. 1945 szeptemberében az iskola középfokú mezőgazdasági technikai jelleget kapott. Esztendő múltán az alakuló osztályt Kézdivásárhelyre helyezik. 1946 őszén Árkoson a Szentkereszty-kastélyban alsó fokú hároméves földművelési szakiskola kezdte meg működését. A harmadik osztályt Székelyhídról áthelyezett gyerekekkel indították. Az 1946–47-es tanévben létrehozták a fémipari szakágazatot, a mezőgépészet alapját. Egyesül a Kovásznán működő fémipari szakiskolával. Az 1949–50-es években a pirosban álló iskolai épületeket az eredeti terv sok módosításával, leegyszerűsödött formában befejezték, a Kós Károly-féle jelleg rovására. A szakiskola Árkosról beköltözik a városba, egybeolvadva a szétszórt épületekben működő Fémipari Iskolával. Egy ideig párhuzamosan működik a fémipari és mezőgazdasági szakoktatás, a fő hangsúlyt az utóbbira helyezték. Az 1953–54-es tanévtől az intézmény átalakul Mezőgépészeti Szakis­kolává. Kezdetben Réthi Ferenc, majd Tóth László munkásigazgatók vezették. Mikor rájöttek, hogy a párthűség nem pótolja egészében a szakismeretek hiányát, az iskola élére Czimbalmos K. Lajost nevezték ki 1955-ben. 1959 szeptemberében Keresztes László agrármérnököt a kézdivásárhelyi technikumból saját kérésére helyezték át a Traktoriskolához. Eleinte aligazgatói beosztásban, majd 1967–77 között igazgatói minőségben vezeti az intézményt nyugállományba vonulásig.
Németh Éva agrármérnök igazgatónak jutott az a háládatlan szerep, hogy az iskola Olt utcai épületeit át kellett adnia a katonaságnak, de sikerült elérnie, hogy a "honvédők" építsenek helyette egy kétszáz férőhelyes bentlakást, ebédlővel és konyhával. 1984-től kezdődik a legszomorúbb időszak, az anyanyelvű oktatás fokozatos, végül szinte teljes beszűkítése, a tanári és emberi jogok durva korlátozása. A nehéz időket a közösség összetartása, a jövőbe vetett hite segített átvészelni.
1990 januárjában Korodi Hajnalka biológia szakos tanárnő vállal igazgatói tisztséget. Újraalakítja a magyar nyelvű osztályokat a gimnáziumi és a szakiskolában. A kor követelményeihez igazodva újabb szakmákkal bővül a képzés. Beindul az autóvillamossági, virágkertészeti, hús- és tejfeldolgozói, a mezőgazdasági-könyvelői szak. 1992 tavaszán azonban orvtámadás éri iskolánkat. Önkényesen összeállt bizottság érkezett a megyeközpontba, hogy a belügy és a tanügy összehangolt cselével elorozzák csendőrlaktanya céljaira az iskola egészét. Az igazgatónő, ezúttal is sarkára állva, Fodor Ferenc akkori prefektus segítségével és hivatali súlyával, az előkészített merényletet meghiúsította.
1993–98 között az intézmény vezetői gyakran változnak, megtörténik a mezőgazdaság mint szakágazat lassú elapadása. Nagyobb a kereslet a mechanikai képzés iránt. 1998–2004 között Delne Ferenc fizika szakos tanár áll a Mezőgazdasági Iskola élén. Az ő idejében vezetik be az autószerelő szakokat, amelynek befejezésekor a diákok gépjárművezetői igazolványt szerezhettek. Évfolyamonként egy-két mezőgazdasági szakosztály működik ezalatt.
2004-ben iskolánk akkori s jelenlegi igazgatója, Latzin Gábor megkereste a szabadkígyósi, Békés megyei Me­zőgazdasági és Élelmiszer-ipari Iskola, Gimnázium és Kollégium vezetőségét, szorosabb együttműködés kialakítását indítványozva a közös múlt méltó emlékére. 2006 nyarán a hagyományos testvériskolai kapcsolatok sorában is egyedülálló az ikeriskolai együttműködés. A két, azonos szakirányú iskola szinte egy időben veszi fel ugyanazon alapítónak és igazgatónak nevét, így kívánnak tisztelegni dr. Gámán János emléke előtt, aki 1941-ben, alig két tucat diákkal vetette meg a mezőgazdasági oktatás alapjait Háromszéken...
2006 őszén iskolánk régi épülete a helyi önkormányzat határozatával átadatott a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Sepsiszent­györgyre kihelyezett karainak. Jelen időben a tanítás és oktatás a bentlakás (hátsó) épületében történik 350 tanulóval, mezőgazdasági és élelmiszer-ipari szakokkal.
Epilógus
Németh Endre egykori munkatársam kérésére ülünk a Gámán János-emlékteremben, két mérnöktanárnő és három oktatómester panaszait, gondjait-bajait, jövőféltését hallgatva. Március 2-án a megyei tanfelügyelőség kihirdette a szomorú valóságot: "Sepsi­szent­györgy túlméretezett iskolahálózattal működik, ami a következőkben annyival enyhül, hogy a Gámán János Szakközépiskola a Puskás Tivadarral egyesül majd..." A hivatalos indoklása annak, hogy az iskola elveszíti jogi személyiségét, önállóságát, a kötelező 300-as diáklétszám hiánya.
Alulírott a szakmunkás szemével és gyakorlati tapasztalatával menteni igyekszik a kimondottan mezőgazdasági szakmunkásképzésre, agráripari gépkezelésre és javításra predesztinált szakintézményt, mely hét évtizedig a mezőgazdaság gépesítésének szükségességét tartotta szem előtt minden időben. Sajnos, gyakran változtak vezetői, változott az iskolapolitika, mert az alapos elméleti és gyakorlati szakmai oktatás helyét átvette a "sokoldalúan fejlett" embertípus kiművelésének gyakorlata, és az érettségi diploma mellé több mesterséget nyújtó lehetőség a fiatalok ezreit riasztotta el a falun maradástól, a tanult szakmákban való elmélyüléstől. Valakinek érdeke volt az iskola lassú, de biztos elsorvasztása, gépparkjának ócskavasként való összevágása, eladása. Azoknak a gépeknek, amelyeken az inas, a jövendő traktor- és kombájnkezelő elsajátíthatta a javítás-karbantartás alapfogalmait. Kár, hogy a megye s a városvezetés nem állt ki határozottan a Traktoriskoláért. A mezőgépész szakma megyei szintű tudatos vagy politikai célokat tudattalanul követő visszafogása-szorítása később fogja éreztetni hatását. Amikor aratás közben az arató-cséplőgép a búzatáblában áll le műszaki hiba miatt, s nem akad egy tapasztaltabb szaki, aki újból elindítaná. Már most is érződik hiányuk...
Ui.: Beszélgetésünk után három hétre találkozom az intézmény vezetőjével, érdeklődöm, hogy végleges-e a döntés az iskola sorsát illetően? "Nem az a baj, hogy egyetemet csinálnak az iskolánkból, hanem hogy huszonnyolc alkalmazottunkból huszonötnek bizonytalan a sorsa, állása és munkája. Ez a legszomorúbb."