Kulcsár-Terza József frakcióvezető napirend előtt szót kért. Elmondta, szomorúan veszik tudomásul, hogy többszöri kérésük ellenére az ülés anyagát nem vehetik magyarul kézhez. Ez olyan jog, amely megilleti mind az MPP-s, mind az RMDSZ-es tanácstagokat – mondotta. Hiába beszélünk autonómiáról, kisebbségi jogokról, ha még azt sem tartjuk be, amit már kivívtunk, tette hozzá, bejelentve, tiltakozásképpen – mint ahogyan azt a korábbi, szintén hiányos anyag észlelésekor ígérték – nem vesznek részt az ülésen.
Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke temetési meneti hangulathoz hasonlította a megnyilvánulást. El­mondta, a mintegy ötven ülésből mindössze két-három alkalommal nem sikerült magyarul biztosítani az anyagot. Most is ilyen eset adódott, a fordításért felelő munkatárs megbetegedett. Visszautasítja az MPP ilyen formájú reagálását, mely úgy állítja be a helyzetet, mintha sohasem biztosítanának anyanyelvű anyagot. Az említett jogot az RMDSZ honatyái vívták ki a parlamentben – szögezte le. Különben céljuk az, hogy elfogadtassák, Székelyföldön a magyar is legyen hivatalos nyelv.
A polgári frakció kivonulása után Tamás Sándor több ízben is felemlegette a történteket. Két, ingatlanok átvételét célzó határozat megtárgyalását elnapolták, mert nem volt meg a kétharmados döntéshez szükséges létszám. Ekkor az elnök felelőtlen lépésnek nevezte a kivonulást, hozzátéve, az MPP-frakció három éven át csak bírált, de semmi konkrétumot nem tett le az asztalra. Nagylányos, durcás megnyilvánulás tanúi vagyunk, fokozta a minősítést. Az ülés végén ismét bírálta a polgári pártot: az MPP megmutatta, mire képes azokban a városokban, amelyekben hatalmon van, Barót komoly pénzösszegektől esett el, Kézdivásárhelynek létezése óta nem volt része ekkora szégyenben.