Mindkét völgy festői, amely a felső-háromszéki lapályra mintegy ablakot nyitva, gyönyörködtetve babonázza az arra járót. A nagy patak vizébe főleg az északi oldalból kis csermelyek futnak bele. Új ácsolatú kerítések jelzik a porondos, gyepes legelőn, hogy itt valakik már pisztrángtenyészetben gondolkodnak. A völgy idillien csendes, nyugtató, pihentető.

Útközben két ponton észlelünk olyan csorbát, ami rondítja ezt a gyönyörűséges vidéket. Az egyik a gondozatlan szeméttelep. Erről most ne szóljunk, olyan, mint a többi. Elrontja a természet szépségében gyönyörködni kívánó kiránduló kedvét. A másik a velencei cigányszer a falu felső végének a kaptatóján. A nyomorult emberek putrisora, a terasz alá folyó trágya látványként is elkeserítő, a lakók pedig sajnálatra méltóak.

Amint megáll a kocsi, s kattan a fotómasina, rögvest pózba merevedve állnak ki a nyomorúságos házak elé. A Majlát és a Borcsa család sereglett elé. Majlát Arankának nem csak a neve szép, hanem hullámos hosszú haja is. Öccse, Jánoska ugyancsak szép névre hallgat. A szomszéd Borcsa família már annyira népes, hogy el sem fér a noteszben. (sylvester)