Ismerte a járást, mert ezt megelőzően valamilyen ügyben járt az udvaron, és megfigyelte, merre nyílik a kapu. A zsák nem volt jól bekötve, s a búza végigszóródott az úton. A ,,búzanyomon" a tettes házáig lehetett menni. A károsult jelentette a hatóságoknak az esetet, azok ki is szálltak a helyszínre, de a ,,corpus delicti" nem került elő — elfolyt az úton, megették az állatok? —, s az volt a szentencia, hogy mivel a bűn tárgya nem került elő, nincs, mit tenni.
A történetet két dolog helyezi beszélgetésünk asztalára: valamilyen ügyben kellett keresnem a barátomat, s a máskor mindig nyitva lévő kapu kétszeresen is zárva volt. Nem tudtam bemenni. A fő ok viszont nem ez, hanem az, hogy olvassa lapunkat, s amint mondja, mi felette ajnározzuk a Roma Szombat nevű mellékletünkben a cigányokat, mintha mind olyanok lennének, mint amilyeneknek mi ,,lefestjük" őket.
Ebben lehet valami igazság, de ezt pontosan azért tesszük, hogy kitessék, lehet tisztességesen is élni. Példát akarunk mutatni.
Barátom legyint, s rezignáltan mondja: előbb el akartam vetetni a lovát. Aztán meggondoltam magamat, s nem jelentettem fel, mert ,,nem akarok haragosokat" magamnak.
Megyénkben, különösen vidéken mindennapos a lopás és a tolvajlás. Vannak esetek, amikor azért hagyják parlagon a földeket, mert a terményt úgyis ellopják. A vaddisznók, medvék, szarvasok elleni harc csatazajától reng minden, de a mezei szarkákkal szemben szinte tehetetlen a lakosság. Volt időszak, amikor a tyúklopásért is akasztottak. Háború volt. Ma nincs, ne is legyen.
De valamiképp védekezni kellene a kommunizmus és szocializmus tolvaj világában elharapózott tolvajság ellen. De hogyan?
Hosszú távon csak neveléssel, iskolázottsággal s a hitélet révén.
De addig — tetszik, nem tetszik — zárni kell a kaput, s el kell viselni, hogy nagyvárosokban a hangosbemondó figyelmeztessen: szíveskedjenek vigyázni a csomagjaikra!
A moldvai csángó falvakban — magam is láttam —, ha a seprűt nekitámasztják a ház ajtajának, azt jelenti, hogy ,,nem vagyunk itthon".
A kapu, az ajtó viszont nyitva.
Milyen csodálatos lenne, ha a seprűt, ezt a szimbolikus jelt ki lehetne végre tenni minden falu- és megyebejárathoz azzal a jelentéssel, hogy ,,itthon vagyunk", s a tolvajokat, lopókat és rablókat kiseprűztük, azaz kiközösítettük magunk közül.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
