A Csonkavár megnevezést használom, mert helybéli gyermekként így rögzült emlékezetemben, és ha valaha is lesz valami a tervezett szülőföld-könyvemből, Csernátoni csonka torony címet kapja majd a kötet, mert számomra a valóság eme látványán túl jelkép is ez a párját ritkító zömtorony, az itt élő magyarok, akikhez én is tartozom és vélük atyafiságos kapcsolatban vagyok, s akikkel együtt eddigi életünk sok hosszán át bennünket is csonkolni, omlasztani, szétverni próbáltak, és lám, "százszor elsirattak, s mégis itt vagyunk".
Szóval helyreállítják Csonkavár maradéktornyát, amely a valaha is az itt élők ujját az egek felé emelve figyelmeztet: itt vagyunk, megvagyunk. Rohanok is a helyszínre, hogy lássam, mire és merre mennek, hol tartanak a csonkolt ujj restaurációs műtétjének vármaradvány mentő műveletében.
Szombat délután van. A várépítés szünetel. Csonkavár alatt tökéletes csönd üli meg a völgyet, csak a Nagypatak és Ika pataka küldi felém a csobogva csuronkáló halk hangszerelésű koncertjének hangjait. Az erdők, hegyek nyár eleji látványának bársonyos zöldje csodálatos és nyugtató. Eszembe jut, hogy a kommunizmus éveiben, amikor a pártbizottság propagandaosztályán jóvá kellett hagyatni még a gyászjelentők szövegét is, az ideológiai titkár a kérés margójára körmölte: "Aprob, în afară de verde!", azaz "Jóváhagyom, a zöld szín kivételével!" Ha itt most látná a nyárelői zöld rengetegének buja nekibolondulását, mentőt kellene-e hívni, hogy a megfelelő helyre szállítsa a megfelelő embert?
Várépítő kísérletek
1968-ban a felsőcsernátoni származású Török Sándor bácsi, a sepsiszentgyörgyi igazgató-tanító és szenvedélyes csernátoni lokálpatrióta a szellemi, de a tárgyi építkezésre is mindig hajlamos Kónya Ádámot kereste fel, hogy ő adományoz két zsák cementet, s ezzel lássanak hozzá a Csonkatorony helyreállításához. Kónya Ádám szervezzen oda egy 15 fős háromszéki diákcsoportot. A következő évben már a kolozsváriak is jelentkeztek, s harmadszorra ott voltak már a várépítő aradiak is.
Csonkavár hasas zömtornyának, az ég felé emelt csonkolt mutatóujj plasztikai műtéttel történő helyreállításával a múlt század 70-es éveinek elején is próbálkoztunk, mint ahogy a megyésítés – az 1968-as adminisztratív-területi átszervezés – utáni felbuzdulásunkban a közeli Bálványos vár maradéktornyának a megerősítéséhez is hozzákezdtünk. Kitakarítottuk a vár belső és külső udvarát. Felépítettük a völgyben a vár alaprajzát és épületidomait utánzó szabadtéri színpadot. Erdővidéken a bodvaji vashámor helyreállítására is szereztünk némi pénzt, és ebből a várépítő mozgalomból a csernátoniak sem akartak kimaradni. Az akkori kollektív gazdaság elnöke, a jó emlékezetű Makó Béla képzett gazdaember, akit, mint annyi mást, bekényszerítettek a téeszbe, ő pedig az élére állt a várrestaurálásnak, mesterembereivel drótköteles felvonót is építtetett, amelynek csilléjével a lenti patakmederből szállították fel a hegyoromra a követ.
Ez a "műszaki megoldás" inkább hasonlított a várépítő mondáink ama motívumára, amikor tündérek vagy angyalok, királylányok hordják a követ az építéshez. A Csonkavár ugyanis nem legömbölyített patakkőből, hanem a Várbérc felső szintjén található rétegződő, megfelelő szerszámmal viszonylag könnyen kifeszegethető homokkőből épült.
A hasas torony restaurálásához helyi mesteremberek, kalákások és diákok jelentkeztek. Állványzatot is építettek, aztán a politikai környezet romlása után a romantikus restaurálási kísérleteket alább hagyták, s az ika-vári felvonó drótkötélpályáján az anyagszállító csille még sokáig bólogatott rosszallóan a levegőben.
A vár helyreállításának kísérletei folyamatosak voltak minden időkben. Sőt, ezeket megelőzően Bordi Zsigmond Loránd archeológus, aki a vár történetével intenzíven foglalkozik egy, a múlt század 30-as éveiben elkezdett restaurálási kísérletet is említ, amelyről csupán annyit tudni, hogy ilyen is volt. Egy bizonyos, ez a próbálkozás is, mint Székelyföldön annyi más, összefüggésben áll az épített örökséget pusztító szándék kivédésével, amely az első világháborút követő impériumváltás után Erdély­ben bekövetkezett.
A csernátoni Csonkato­rony egyébként is mágnesként vonzotta maga köré a hagyományőrzőket. Abban a térségben, ahol a Nagypatak – Csernáton pataka – egybeszakad Ika patakával, az egykori malmok térségében nyári táborok létesültek, üdülők épültek, a hétvégi házak sora telepedett meg, az egykori malom és pálinkafőző is vonzotta ide az embereket. A vár közelében található Csókás fürdő, az elpusztult Szentkert faluhelye, a Szenthomlok nevű hegy a reformáció térnyerése előtti időkre utal.

Kilátás a Csonkavárról

Több a kérdés, mint a válasz
Bölöni Dávid, Háromszék legrégebbi, a rendszerváltás utáni idők eddigi ciklusaiban újraválasztott polgármestere – maga is felsőcsernátoni – csernátoni elődeinek várrestaurálási kezdeményezéseit folytatva előbb a vár és környékének szakszerű régészeti feltárását támogatta, majd az előkerült falmaradványok és a hasas Csonkatorony megerősítését szorgalmazta.
A 2010. évi régészeti feltárás meglepő eredményhez vezetett. Az öregtornyot övező omladék alól bukkant elő egy másfél-két méter átmérőjű várfal. Ez a régészeti ásatás feltárta, illetve helyreigazítja a történészek és műkedvelő kutatók hiányos ismereteit a vár építésének idejéről, az építés ciklusairól, bizonyságául annak, hogy Ika vára az orsó alakú alaprajzú, a hegygerinc laposán kialakított várudvarnál jóval terjedelmesebb volt, ezt a várudvart egy külső fal övezte, s kiderült az is, hogy Ika várát jelentősebb erősségként kell számon tartanunk, mint a viszonylag közeli Bálványos vagy a felső-háromszéki Almás várát.
A régészeti feltárásokat és a helyreállítási munkálatokat szakmai tanácsadóként felügyelő Bordi Zsigmond Loránd régész-muzeológus beszélgetésünk során ismételten hangsúlyozza, hogy Ika vára a viszonylag épségen maradt Csonkatoronnyal a régészek-történészek számára az egyik legizgalmasabb feltárási-kutatási és az ennél a földrajzi pontnál összeszaladó, itt egybeszakadó rendkívüli jelentőségű turisztikai célpont. Bölöni Dávid polgármester vállalkozása, hogy a megyei vagy országos – akár Kárpát-medencei – támogatás hiánya ellenére a községi erőforrások igénybevételével nekikezdett a régészeti feltárásnak és a várfalak megerősítésének, eléggé nem méltányolható, példaértékű cselekedet. Külön említésre méltó a községi tanács egészének támogatása.
A régész szakember szerint Ika várával kapcsolatosan még mindig több a kérdés, mint az ezekre adott válasz. A ma már nem látható külső várfal teljes hosszában leomlott, és besuvadt a Várbérc meredek oldalán. (Orbán Balázs különlegességként említi, hogy Ika vára ese­té­ben a váromlásoknál és bontásoknál szokásos módon nem hordták el és nem használták fel a köveket új építkezésre. Ezt mondabéli "tiltások" akadályozták meg: leszárad a keze, aki hozzáér, villámcsapás sújtja és így tovább.)
A múlt évi ásatás alkalmával igen gazdag leletanyag is előkerült, nem az eredeti helyén, mert a 18. századtól kezdve a kincskeresők megbolygatták a vár belsejét, külsejét. A kincskeresők után maradt törmelékből sok cserép, sőt, fémlelet is előkerült. A régi várfal egy részének feltárása bizonyítja, hogy a henger alakú vártorony később, valószínű a 14. században épült. A tulajdonképpeni vár ennél régebbi, valószínű 13. századi. Az orsó alakú vár északi részében állt a lakótorony alapjainak feltárása az erre fordítható anyagiak függvénye.
A most folyamatban lévő restaurálási munkálatokat Derzsi Sámuel baróti vállalkozó szakemberei végzik. Derzsi vállalkozása Erdővidéken is régészeti feltárásokat támogatott, a mesterek Ika vári szaktudása figyelemre méltó. A restaurálási terveket Fekete Márta, tapasztalt és hagyományaink iránt elkötelezett építész készítette.
Ika vára és ennek Csonka tornya a Bodoki-hegység egyik legfontosabb turisztikai csomópontjában található. Bordi Zsigmond szerint a vár elhelyezése összefügg a közeli Szentkertben elpusztult településsel, a szomszédos völgyben található egykori Barta­falvával. A századokkal ezelőtti katonai felmérésekben pontosan jelölt, a Bodoki-hegységet összekötő erdei utak turisztikai ösvényekként újra birtokba vehetők. Csernátonból így a gyalogtúrázók átjuthatnak Oltfejbe, Herec várához, Málnásfürdőhöz, Mikóúj­fa­luhoz, s Ikafalva háta mögött a Jajdon völgye és Bálványosfürdő felé.
Bölöni Dávid és a csernátoni tanács az idén mintegy százezer lejt tartalékolt a régi várfal restaurálására. A munkálatokat addig folytatják, amíg ez az összeg kimerül. A Csonkatornyot viszont egy bizonyos szintig vissza kell bontani, és újra kell falazni, az eredeti állapotokat belsőépítészetileg is vissza kell állítani. Ezen a helyen és a térségben újabb régészeti feltárások szükségesek.
Mindehhez a helyi tanács anyagi lehetőségeit meghaladó támogatás szükségeltetik.
Mindaddig a csernátoni Csonkatorony égre meredő mutatóujja arra figyelmeztet, hogy ezt a térségünkben egyetlen, viszonylag épségben megmaradt, rendkívüli értékű műemléket nem hagyhatjuk elveszni.