Bensőséges, családias hangulata volt dr. Szőcs Géza négykötetes csernátoni könyvbemutatójának a Haszmann Pál Múzeumban. A szénacsinálás évszakában vagyunk, számomra félő volt, hogy a jó csernátoniak ezekben a napokban nem a vidék szellemi termését gereblyélik össze és rakják boglyákba, majd kazalba, hanem a kóst begyűjtése és biztonságba helyezése élvez majd elsőbbséget. Mikor a Damokos-kúria épületébe megérkezett egy félszázas kisiskolás csapat, mondtam is a szerzőnek, nem kellene-e az ajtókat becsukni, hogy közönségünk is legyen?
Rossz vicc volt. Kezdés előtt negyedórával a kisiskolások után csapatokban kezdtek érkezni a szépkorban lévő csernátoniak, akik a vasvillát a mezőn már csak módjával forgatják, és hamarosan megtöltötték a történelmi patinájú egykori ebédlőt.
Falun vagyunk, szénacsinálás idején. Sepsiszentgyörgyön, ahol sokan a gereblyét csak azon a szinten ismerik, hogy "mi ez a figes-fogas?", két író-olvasó találkozónkon egyenként nyolcan voltunk. Csernáton esetében miért előzte meg a szekér a fogatot?
Először is az itteni kulturális élet több évtizedes – sok évszázados – megalapozottsága. A nemzeti kultúrát eltipró diktatúrák idején is. Ebben a kulturális és egyházi intézmények – maga a Haszmann Pál Múzeum – döntő szerepet játszottak. Másodsorban: a rendezvény összegereblyélésének lelke a terebélyes Haszmann família apraja és nagyja. A család egyik fiatal hajtása, D. Haszmann Orsolya személyesen hordozta szét a nagyközségben az elegáns meghívókat, mert ez a kapcsolattípus többet nyom a latban, mint a bürokratikus, a postásra bízott személytelenség.
Harmadszor: Szőcs Géza könyvsorozata – legutóbbi A család hangja – muzeális értékű, élményszerű rögzítése Felső-Háromszék szellemi-kulturális történetének. Családcentrikus, a két Csernátonhoz erősen kötődő olvasmány, amelyet a szó szoros értelmében is a Szőcs család hozott össze, Szőcs Piroska, a feleség, ifj. Szőcs Géza, aki a sorozatot szerkeszti, a borítót tervezi, és családiassá teszik a kiadványt a bedolgozó szerzők, interjúalanyok, akiknek többsége a Szőcs famíliának vagy csapattársa, kollégája, vagy tanítványa volt.
És még valami: Csernátonban nemrég alakult egy igen aktív, népes létszámú nyugdíjasklub. Ennek tagjai testületileg megjelentek. A találkozó hangulatát az is megszabta, hogy a kötet konkrét csernátoni kötődése is szaván fogható. Ez sugárzott A család hangjából, s ez a sugárzás verődött vissza a szerzőre a jelenlévők arcáról.
És akkor Mántó Béla, aki híres magyar zenészként évtizedeken át Brassóban ette kenyerét, és öregségére visszatért a szülőfaluba, elővette a klarinétot, amelynek hangjával bűvölte a közönséget, hogy a találkozó hangulata a zenéhez kötődve is rögzüljön, és a következő találkozón is visszaverődjék.
