Terjedelmi okokból és a ,,holtakról jót vagy semmit" jegyében az életpályát bemutató két lapoldalnyi írás mintegy felét közöljük. Elsősorban azokat a passzusokat hagytuk ki, amelyek bizonyítékok nélkül, véleményként és jelen esetben dokumentumokkal meg nem alapozott minősítésként vannak jelen az írás eredetijében. Tény viszont, hogy Erőss János kálváriás élete a vallatásos és börtönös években megalapozott félelmei, zárkózott természete és korai halála miatt nem azzal a súllyal szerepel az 1956-os forradalom és szabadságharc üldözöttjei között, ahogyan ezt megérdemelné. Közlésünkkel ezt a hiányérzetet akarjuk enyhíteni, és a súlyos börtönbüntetésre ítélt, hadifogságban sokat szenvedett Erőss János emlékét a köztudatban a megérdemelt helyéhez közelíteni. (sylvester)
Hering József
A sepsiszentgyörgyi
Erőss János kálváriás élete
Sepsiszentgyörgyön 2007. szeptember 6-án a Szent József római katolikus templomban az özvegy, barátok és ismerősök jelenlétében szentmisét mutattak be a tíz esztendővel ezelőtt elhunyt, magyar katonaként szovjet fogságot, az 1956-os forradalom melletti kiállásáért Romániában súlyos börtönbüntetést szenvedett Erőss János muzeológus, csontfaragó művész és tanár emlékére. (...)
Erőss János Csíkcsatószegen, régi székely nemesi katonacsaládban született 1921-ben, s Észak-Erdély visszatérésének egyik hozadékaként bevonult a magyar hadseregbe, megjárta a szovjet hadifogság poklát, majd szabadulása után Sepsiszentgyörgyön orosztanár lett. Az 1956-os anyaországi forradalom mellett nyíltan kiállt, a román hatóságok ezért letartóztatták, s a kolozsvári katonai törvényszék másfél évtizedes kényszermunkára, nyolcesztendős börtönbüntetésre, valamint tízéves jogfosztásra és vagyonelkobzásra ítélte.
Erőss Jánosné, Erzsébet asszony, az özvegy, nyugalmazott matematika—fizika szakos tanár a Kórház utcai otthonukba invitál. (...)
A székely őrszem
A Magyar Őrszem második világháborús frontújság egyáltalán nem található a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében, míg az Országos Széchényi Könyvtárban is mindössze egy példánya van az 1944. november 10-én útjára indult és a háború végéig hetente kétszer megjelent négyoldalas lapnak. (...)
A kolozsvári Zágoni Mikes Kelemen (piarista) Főgimnázium teológiai részlege 1944 szeptemberében a közeledő szovjet és román katonaság elől áttelepült a dunántúli Zircre. (...) Erőss János ezután jelentkezett haditudósítónak. Budapesten újságírói kiképzést kapott, majd szorgalmasan írta a haditudósításokat egészen a katonai összeomlásig.
A világháború vége a csíki székely katonát osztrák földön, a Dráva folyóhoz közeli Völkermarktban érte 1945. május 9-én. Itt találkoztak az amerikai és a szovjet csapatok, s ezért a magyar haditudósító század katonái megválaszthatták, hogy melyik győztes hatalom fogságába essenek. Sokan döntöttek úgy, hogy az amerikaiaknak adják meg magukat, mert ekkor már tudtak a szovjet felszabadítók barbarizmusáról. Az orosz és amerikai hadsereg közti különbségről Erőss János is hallott, de — amint azt már az özvegy meséli — később azt szokta mondani: Erdélybe a székelymagyar fajtájához való ragaszkodása hozta vissza a háború után.
Az Erdélyországba visszatérni kívánókkal együtt ő is az oroszoknak adta meg magát, akik Karintiából a Vas megyei Jánosházán berendezett gyűjtőtáborba vitték.
Jánosházán nyolcvan magyar hadifoglyot zsúfoltak be egy-egy marhavagonba, kiosztottak fejenként másfél liter korpalevest, majd elindították őket a dicsőséges Szovjetunió felé. (…)
Erőss János végigjárta az oroszországi magyar holokauszt stációit, s az embertelen gyötrelmek közepette, a fogságban egy görög katolikus paptól megtanulta az irodalmi orosz nyelvet. (...)
A szovjet hadifogságból 1950 decemberében szabadult, de ez még nem jelentette azt, hogy máris hazamehet a szülői házba. A Brassó melletti Tarusor karanténban további öt hónapot húzott le, amíg a kommunistákból, románokból és áruló magyarokból verbuvált, úgynevezett lakóhelyi tanács igazolta, hogy nem volt ,,fasiszta". Hat esztendő és öt hónap orosz hadifogság után így térhetett haza Csíkkozmásra.
Szentgyörgyiek a forradalomért
Az Alpár Ignác tervezte sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákjainak egy csoportja az 1956-os anyaországi forradalom hírére a város Libóc nevű negyedében megalakította a Székely Ifjak Társaságát (SZIT). Esküjükben többek között az is szerepelt, hogy elkövetnek minden tőlük telhetőt az erdélyi magyarság fennmaradásáért és Erdély Magyarországhoz csatolásáért. A fiatalok először a forradalom napjaiban, majd 1957. március 15-én megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgy központi parkjában álló 1848—49-es emlékművet, s egy esztendővel később meg akarták ismételni a koszorúzást, de a szeku ekkor már csapdába ejtette őket.
Erőss János akkoriban a Mikó-kollégium VIII. B osztályának főnöke volt. Később a tanár úgy vélekedett, hogy az 1956-os forradalom hatása alól akkor és ott, Erdélyben sem a diákok, sem az oktatók nem vonhatták ki magukat. Az általa vezetett nyolcadik osztályból Bordás Attila, Jancsó Csaba, Jancsó Sándor, Gyertyánosi Gábor és Sándor Csaba esküdött föl a Székely Ifjak Társaságára, de a Mikóból ennél természetesen többen voltak, sőt, a textiliskolából még lányok is csatlakoztak hozzájuk. A szekuritáté, habár nagyon szerette volna, a letartóztatott fiatalokból nem tudta kicsikarni, hogy tanáruk is részt vett a SZIT megalakításában és annak tevékenységében. A román katonai törvényszék nem sokkal később, miután a pedagógust is perbe fogták, az ítélet megindokolásában mégis összefüggésbe hozta a diákok ,,bűnét" tanáruk viselkedésével: ,,A vádlott hazánk népi demokratikus rendszere ellen ügyködő elem, meggyőződéses nacionalista, sovén, a sepsiszentgyörgyi 1. számú líceum tantestületének és diákjainak körében több ízben kifejezésre juttatta a Magyar Népköztársaságban kitört fasiszta lázadással való együttérzését, rokonszenvét (…), ellenséges rágalmakat terjesztett a Szovjetunióról, illetve a népi demokratikus rendszerű országokról."
Erőss Jánost a diákok lebukását eredményező sikertelen koszorúzás után, csak 1958. június 24-én éjszaka tartóztatta le Szabó Lajos, a szekuritáté őrnagya. (...)
Meg kell említeni a kegyetlen kihallgatásokat vezető két aljaember, Bartos és Bihari szekustiszt nevét, aki többek között azt szerette volna kicsikarni a tanárból, hogy 1956-ban diákjai az ő sugallatára firkálták tele az iskolai vécé falát a forradalmat éltető jelszavakkal. Közben persze mindenféle előnyökkel kecsegtetve igyekeztek beszervezni besúgónak, de ellenállt a kísértésnek. ,,Akkor pedig a börtönben fogsz megrohadni" — mondta neki a fiaskót szenvedett Bartos őrnagy.
Az elsőfokú ítéletet 1958. augusztus 5-én hozta meg a kolozsvári katonai törvényszék Marosvásárhelyen. A bíró ki lehetett volna más, mint egy áruló ,,magyar", korábban a kilenc mikós diákot is elítélő Macskássi Pál alezredes, aki a ,,Kárpátok Géniuszához" hasonlóan suszterinasként kezdte dicsőséges pályafutását.
Az előre megírt forgatókönyv szerint lefolytatott, kimondottan magyarellenes koncepciós pernek is voltak érdekes epizódjai, amelyeknek főszereplői a szász Helmuth Lurtz, illetve áruló magyarok voltak. Helmuth Lurtz német nyelvet tanított a Székely Mikó Kollégiumban. A tárgyaláson azzal az indokkal vonta vissza korábbi, a vádlottra tett terhelő tanúvallomását, hogy azt kényszerítő eszközökkel szedték ki belőle a szekuritáté kihallgatói. Hogy ne meséljen többet a hallgatóság előtt a szeku aljas módszereiről, Macskássi vérbíró egyszerűen kikergette a tárgyalóteremből a magyarsággal sorsközösséget vállaló Lurtzot. Tanúvallomásának visszavonásáért a némettanárt azonnal kirúgták állásából. (...)
A másodfokú tárgyalásra 1958. szeptember elején került sor Kolozsvárott. A bíróság természetesen jóváhagyta társadalmi rend elleni felforgató tevékenység vétkéért a tizenöt év kényszermunkát, feljelentés elmulasztásának vétkéért a nyolc év átneveléses börtönbüntetést, a tíz esztendő jogfosztást és a teljes vagyonelkobzást kimondó elsőfokú ítéletet. (...)
Erőss János általános amnesztiával szabadult 1964. augusztus 5-én, miután megjárta a poklok poklaként emlegetett, kimondottan emberirtásra berendezkedett, szigorított fegyháznak számító Duna-deltát, a szamosújvári és más hírhedt börtönöket. A valamikor életvidám, jó kedélyű ember a kegyetlen rabság utáni, úgymond szabad életben is tovább félt, s az utcán jóformán a felesége háta mögé bújva közlekedett.
Háromszék múltjának kutatója
De néhány esztendő múlva elkezdődött életében az a másfél évtizedes alkotómunka, amely némileg feledtette az átélt borzalmakat. A Kós Károly tervezte sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban (akkoriban megyei múzeumnak nevezték) 1968-tól az 1982-ben történt nyugdíjazásáig restaurátorként, majd főrestaurátorként, régészként és szakíróként végzett igen értékes tevékenységet, s közben otthonában egymás után alkotta elsősorban a székely mondavilág alakjait megjelenítő csontfaragványait. (...)
Az ő nevéhez fűződik a híres oltszemi, komollói, nagyborosnyói és berecki római castrum (katonai tábor) leleteinek restaurálása. Munkássága fontos eredményének tartják még a Dálnokról, Ikafalváról és környékéről származó régi székely kapuk és kopjafák restaurálását is. (...)
A múzeumigazgató tulajdonképpen Király Károlynak, akkoriban a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa tagjának az utasítására vette föl restaurátornak. De ne gondolja senki, hogy Erőss János volt ilyen meghitt kapcsolatban a magyar öntudatra ébredt kommunista vezetővel. Dali Sándor, az egykori Megyei Tükör alapító főszerkesztője járta ki Királynál, hogy szóljon Erőss János érdekében. (...) A Kovászna megyei Bálványos várát is ő ásta meg, s kétesztendei kutakodással föltárta a szerkezetét. Bélafalván és Székelypetőfalván honfoglalás kori magyar leleteket talált.
Az országzászlótartójáról nevezetes Székelypetőfalván föltárt egy honfoglalás kori temetőt, s a sírokból kiásott kerámiaedényeket, S alakú hajkarikákat, érméket és gazdag antropológiai anyagot. (...)
Csontba faragott hitvallás
Erőss János a múzeumi és a régészeti terepmunka után önfeledten, sokszor az éjjeli órákig faragott otthona hátsó fertályában. Alkotásainak alapanyaga a csont, a fa és a kő volt, témái pedig általában a székely mondavilág és a magyar történelem alakjai. (...)
Halála után egy esztendővel, 1998-ban egykori munkahelye, a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön rendezett kiállítást a műveiből, amit aztán Kolozsvár, Székelykeresztúr, Kézdivásárhely és Csíkszereda közönsége is megcsodálhatott. Az erdélyi vándorkiállítás után az anyaországban is megtekinthették. Erzsébet asszony, az özvegy az erdélyi érdektelenséget tapasztalva a gyűjteményt végleg a Szijártó István vezette Balaton Akadémiának ajándékozta. (...)
S végül idézzük a Balaton Akadémia-könyvek sorozatban 1999-ben, posztumusz megjelent, Székelyföldi üzenet című önéletrajzi visszaemlékezéseiből Erőss Jánosnak, ennek az agyonhallgatott, kálváriás és példamutató életutat bejárt embernek a személyes vallomását: ,,A szenvedést, amit a sors rám mért, emelt fővel viseltem, mert igaz ügyért ártatlanul szenvedtem. A koncepciós perek korifeusai mind a semmibe hullanak, s megmarad az az ember, aki tiszta, becsülettel és felemelt fővel még az ellenségeinek is megbocsát."
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
