Jó televény közepében fészket rak a baj

2007. október 24., szerda, Riport
Szerette az ég ura a cófalviak őseit, mert engedte őket olyan helyen letelepedni, ahol jó termőfölddé lehetett alakítani a jégkor utáni szteppét.

Ott kanyargott a halban akkor még gazdag Feketeügy, áradásai nem veszélyeztették a kissé magasabban fekvő települést. A Rét területén tó volt, s a holt ágak tele csíkkal. De mert száraz tehéntrágyával nem tüzelhetett, akinek háza fölött süvített a Nemere, volt a Bodzák felé, a Ladóc-kapunál, de bennebb is erdő, melyet megvásárolt a közbirtokosság. Ezernél több esztendőn át majdnem ugyanazon életmódra kötelezte ezt a maroknyi népet a sors, az ipar is elkerülte, s kimondatott a szentencia: a televényen sokaknak élniük és halniuk kell!

De lehet-e? Hogyan? Miképpen?

Cifra nyomorúság

Így nevezte maréknyi fiatal gazdaember azt a fajta vidéki nagybani mezőgazdaságot, amelybe nagy reményekkel belekezdtek, s amelyből ha vékonyka a jövedelem, ki is lehet állni. De melyik az a járom, melybe nyugton teszi a nyakát, akinek élni kell, akinek családja van, s kora révén még nem teheti le ― nem a lantot ― a gereblyét, nem nézheti, mint válnak ócskavassá nehéz pénzen beszerzett gépei.

Csak Cófalván közel tíz olyan fiatal férfiember él, aki áldozatok révén kezdett a krumplitermelésbe, a gazdálkodásba, s most annak nehézségeivel küzd, a tovatűnt nyári aszály átkait viselve. Nevüket soroljuk: ifj. Csia Endre, ifj. Szentgyörgyi Ernő, ifj. György Barabás, Katona András, Kocsis András, Incze Levente, Csíki Barabás, Csíki Imre.

Ifj. Csia Endre tetemes területet művel nem kis gonddal, de nagy hozzáértéssel. Szerinte közepesnél gyengébb lett az idei krumplitermés. Igyekezett mindenféle mezőgazdasági gépet megszerezni. Mi haszna?

— Maréknyi fiatal vagyunk itt valóban, akik ki akarjuk használni a vidék kedvező talaj- és éghajlati viszonyait, de küzdenünk kell, mert a krumpli kilójának megtermelési ára és az idén is kedvezőtlenül alakuló piaci ár közötti különbség kedvünket-erőnket szegi. Az idén még nagyon gyenge volt a mozgás Cófalván. Nem jött valamirevaló felvásárló. A cigány felvásárlók húzzák a lehető legtöbb hasznot a pityókából. Én kiszedtem már, a cukorrépám van még hátra, de abból csak ötven árat vetettem. Nem olyan a támogatási rendszer, hogy minket ösztönözzön. Volt olyan jelszó, hogy haza a fiatalokkal, és neki a modern mezőgazdaságnak! No, mi itt vagyunk, milyen a közeljövő perspektívája? A mezőgazdaságból akarunk megélni, de többen gondolkoznak már azon, hogy felhagynak vele, és más munkába kezdenek. Nyugaton magasabb a technológia, magasabb a támogatás. Mi velük nem tudjuk felvenni a versenyt. Miért van az, hogy mi nem kapunk meg minden hazai állami támogatást?

Ha kampány, legyen igazi!

Kampány előtt a pártok. Politikájukba bele kell foglalni a mezőgazdaság konkrét támogatását. Miért nem foglalkoznak a mezőgazdasági termékek árának méltányos rendezésével országos, de regionális szinten is? Miért nem ilyen jellegű megvalósítható ígéretekkel indulnak a választások előtt? Nagyon vigyáznia kell most az RMDSZ-nek is, hogy mit ígérget. Nem az autonómia mézesmadzagját kell minduntalan az emberek orra előtt húzogatni, hanem munkahelyek teremtésével kell foglalkozni, aprólékos módon, minden településen. Megunták az emberek a napi politikát. Mondjatok csak, mondjatok — ez az érzésük —, úgyis tudjuk, hogy kik vagytok! Idelent nagy a baj, a nehézség. Mi, mert megfogadtuk, még tartjuk a népben a lelket, de meddig?

Szentgyörgyi Ernő Cófalvát képviseli a nagyborosnyói községi tanácsban. Minden lépését, minden rezdülését ismeri ennek a falunak.

— Befejezés előtt a kultúrotthonunk. Mondhatom, hogy lakályos lett, és a kornak megfelelő. A főjavításban segített anyagiakkal a községvezetés. A téli fűtéssel kapcsolatos teendők vannak hátra. Sikeres volt a falunap. Megismerkedtünk leendő testvértelepülésünk, a Zala megyei Nagyrada képviselőivel. Tőlük már megvan a körjegyzői beleegyezés, de nekünk — jellemző — Bukarestbe kell felküldenünk papírjainkat! Községünk ezenkívül még két zalai településsel tart fenn kapcsolatot: Lécfalvának Zalamerenye, Kisborosnyónak pedig Zalabaksa a testvérfaluja.

Krumpliválogatás közben a másik termelővel, ifj. Szentgyörgyi Ernővel folytattuk a beszélgetést arról, hogy érdemes-e.

— Feleannyi krumpli lett az idén itt, mint a tavaly. Most a kilogrammonkénti ára egy lej kellene hogy legyen. A cigány felvásárlók ötven, a mások esetleg hatvan banit adnak érte. Ha egy lejben el tudnánk adni, abból 70 bani fedezné a önköltséget, s a maradék 30 bani lenne a nyereség. Nos, ebből levonjuk a fizetést, a gépkopást, esetleg az eljövendő befektetések egy részét, és akkor kérdezzük: mennyi a jövedelem? Ez csak a pityóka, mert: a más jövedelmező termékekről beszélni sem jó.

Amiből még jön a házhoz valami

Cófalva tehénlegelőjéről nemegyszer írtunk már. Bár közel a betakarodás vége, csak a hébe-hóba beálló napos idő csalhatja ki a jószágot a sarjúra, a legelő tulajdonjogi helyzetéről és a cófalviak földbirtokainak tulajdonba helyezéséről érdeklődtünk a borosnyói földosztó bizottságnál.

— Gyakorlatilag Cófalván befejeződött a földosztás, mert nincsen tartalék terület, amiből még lehetne juttatni — tájékoztatott Bodor Zsolt (képünk), az önkormányzat földmérő szakembere. — Vannak még néhányan, akik jussukat kérték, de ők már csak kárpótlási listára kerülnek. Tisztázni való bajok miatt nem tudtunk még maradéktalanul kiadni minden birtoklevelet. Van, aki most ébredt fel, hogy neki földterület járna vissza Cófalván, és kéri, ahol az volt! Arra a területre, el lehet gondolni, már másnak van birtoklevele. Lesz ott még gond, mert a földeket vázlatosan berajzolták, de méretarányos térkép még nincs, viszont már többen igyekeznek földjeiket telekkönyveztetni.

— A szóban forgó legelő tulajdonjoga szempontjából semmi változás nem történt. Patthelyzetben vagyunk — tájékoztatott a Bartha László polgármester. Régi cófalvi területről van szó, de visszajuttatását a megyei bizottság nem egy alkalommal visszautasította, mert szerintük, mint az egykori lécfalvi állami gazdaság területéhez ,,kapcsolt" parcellát, az egykori részvényeseknek kellene kimérni!

Cófalván nem lehet úgy végigmenni az úton, hogy ne találkozzék az ember Katona Sándorral. Sokat futott, küszködött, mert elnökének választotta az erdő-közbirtokosság.

— Tegye ki — mondta —, hogy nehéz visszaszerezni azt az erdőt, amit annak idején olyan könnyen elvettek. Most úgy néz ki, hogy ami a Ladóc-kapunál van, azt visszakapjuk a bárkányi földosztó bizottságtól. De van 125 hektár erdő Csemernek fölött, a Gyula-bércen, aminek visszaszolgáltatását megtagadták, de a törvényszéken meg lehet támadni. Erre pénz kell, és a falu segítsége. Ott van még 48 hektár a bitai híd jobb és bal oldalán, amit 1958-ban a cófalvi kommunisták községi vagyonná tettek, pedig ez eredetileg közbirtokossági vagyon. Megfellebbeztem a rétyi polgármesteri hivatalnál.

,,Aztán nem mi mondtuk…"

,,Jaj, csak be ne vágjon valami rosszabbal ez az unió. Láttuk mi a tévében, hogy a magyar gazdák nyögtek. Abban reménykedünk, hogy nem halad olyan gyorsan, s addig még engedik, hogy régi módon gazdálkodjunk. Mi nem szeretjük az újat. Jól van úgy, ahogy eddig volt. Már idős emberek vagyunk, kiöregedett Cófalva is, és nem jön haza annyi elszármazott, hogy a falu erősödni tudjon. Maholnap papot sem tudunk tartani. Alig 160 a kepefizető."

A Csíki-portán gyűjtik össze a tejet, amit a cófalvi gazdák szerződtek le a Covalact Rt.-hez. Látogatásunk idején már üres volt a csarnok, s Gyöngyike asszony a napi rendszeres takarítás végén járt. Modern, az európai normáknak megfelelő tejcsarnokot épített a család, hűtőtankról a gyár gondoskodott.

— Mennyi a napi tej, mennyit kap a nem éppen könnyen megtermelt tejért a cófalvi állattartó?

— Napi 1100 liter gyűl össze ebben az időszakban harminc családtól, böngészte ki füzetéből a csarnokos. Nálunk is, mint máshol, a zsírfoktól függ a pénz, a juttatás mindenütt egységes. A baktériumszámmal van itt a baj, ennek javításán kell gondolkozniuk a termelőknek.

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1305
szavazógép
2007-10-23: Múltidéző - x:

„A szenvedést emelt fővel viseltem”

Hering József magyarhoni szerző Dali Sándor szíves közvetítésével eljuttatta szerkesztőségünkbe a Kapu 2007. szeptemberi számában A sepsiszentgyörgyi Erőss János kálváriás élete című írását.
2007-10-24: Máról holnapra - Sylvester Lajos:

Kordonország, esernyős haza

A világot az 1956-os magyar kálváriajárásnak ötvenedik és ötvenegyedik összevont évfordulóján vizuálisan Budapest esernyős képe fogja bejárni és megjeleníteni. Nem rossz jel ez! 1848. március 15-én is esett az eső, és elkezdődött valami.