A régiósítási vita egyik tanulságaként érdemes megfontolni, hogy jó-e, ha a reform során a mai megyerendszerből indulunk ki. Băsescu terve, az RMDSZ-é és másoké egyaránt a mai megyékből akar ilyen-olyan arányok szerint uniós régiókat fabrikálni, és ez számunkra több rendben is hátrányos, mi több, fából vaskarikának minősíthető.
A mai megyék ugyanis egy olyan korszak szülöttei, melyben a kisebbséget fő belbiztonsági veszélyforrásként kezelve kimondottan a beolvasztási politikának rendelték alá, és ennek megfelelőn alakították ki a ’68-as megyerendszert is. Úgy szabták, vágták és toldották-foldották az akkor létrehozandó közigazgatási egységeket, hogy azok a kisebbségek számarányát, ahol lehet, csökkentsék. Leplezetlenül törekedtek arra, hogy nemzetiségi szempontból vegyes községeket és városokat teremtsenek. Miközben a marosszéki székelységet a legnagyobb székely várossal "lecsípték", kiszakították – és szándékaik a rendszerfordulót követően be is értek, Marosvásárhely már nem a régi –, még az ún. két székely megyének is van "szolgálatos" román sarka, kisrégiója, mely különleges szerepkörrel járt a beolvasztás és a hivatalok románosítása folyamatában, de nyelvi kényszerűséget idéz elő a leghétköznapibb helyzetekben is. Hogy mennyire lélekmérgező és mennyire nem a megértést szolgáló szerepkör, bizonyítják a mai napig az eltorzult logikák szerint működő "többségvédő" egyesületek.
Célszerűbb lenne hát visszább menni az időben, és ha már új közigazgatási beosztást kívánunk, társítani kellene a történelmi kapcsolatok újraélesztését a szabad kiválás és csatlakozás elvével. A kommunizmus által erőszakkal szétvert történelmi régiók feltámasztása önmagában is erőforrás lehetne, ha pedig ráadásul a települések népe maga választhatná meg, mely régióhoz kíván tartozni, sok egyéb frusztrációnak is elejét lehetne venni. Nem meglepő, hogy állítólag az elnöki hivatal szakbizottsága is valami hasonló javaslatot tett, noha a nyolc mesterséges megamegye kiötlője a jelek szerint nem ebből ihletődött...
Számunkra mindenképpen ez lenne a legkedvezőbb, a Székelyföld magamagától jönne létre, foglalná el az őt megillető 11 000–12 000 négyzetkilométert, és ölelné fel azt a közel félezer települést, mely jussát képezi. De így társulhatnának az erővel szórványba szorított, egymástól mesterségesen elszigetelt, román többség alá kényszerített magyar falvak Erdély-szerte, több életképes kisrégiót hozva létre, a Partiumban pedig létrejöhetne az a magyar többségű vagy jelentős magyar közösségek által is lakott településhálózat, melynek szabad érvényesülése nélkül úgysem lesz soha lelki és politikai béke e sarkában az országnak.
Ne feledjük, a diktatúra minden erőlködése ellenére erdélyi népünk fele még mindig magyar többségű településeken él, a többiek jó hányada pedig szintén jelentősnek nevezhető csoportot képez a maga szűkebb szülőhelyén. Eme arányoknak kellene a közigazgatási-helyi hatalommegosztásban is érvényt szerezni, hogy beolvadásunk lefékeződjék, és közösségeink fennmaradjanak.
Az úgynevezett aszimmetrikus regionalizmus Európában sokfelé kipróbált és bevált terve tulajdonképpen ezt célozza.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
