A Steaua és a román kézilabda-válogatott Veszprémben játszó, a városban tiszteletnek és szeretetnek örvendő játékosát két éve és négy hónapja egy éjjeli bár előtt gyilkolták meg minden túlzás nélkül: bestiális kegyetlenséggel. A nagy látogatottságnak örvendő bár előtti téren az esetet rögzítette a térfigyelő kamera. Tehát a kamera felvételeinek vizsgálata után, a gyilkosságot követő első órában már ismert volt a gyilkos és a gyilkosságban közreműködő két társa. Az is megfigyelhető volt – s az életfogytiglani ítélet kiszabásakor döntően eshetett a latba –, hogy a hatalmas termetű kézilabdázó melléig érő cigány férfi alulról fölfelé szúrja meg Cozmát, és meg is forgatja kését a sebben. Biztosra ment tehát, noha vallomásai és maratoni kihallgatása során azt állította, hogy fogalma sem volt, kicsoda Cozma, nem is sejtette, hogy "ezek sportolók", s amikor a bárban egy lekérés kapcsán először szóváltásba keveredtek – Cozma kihallgatott társai azt állították, szó sem volt ilyesmiről, a társuk a bántalmazott pincérnő védelmére kelt, rá mindig is jellemző lovagiassággal –, fogalma sem volt, hogy kicsoda a nála nagyobb termetű férfi. Társa utána még rugdosta is a földre kerülő, haldokló Cozmát, és a másik elkövető – aki harmadrendű vádlottként húsz évet kapott – életveszélyesen sebesítette meg a Cozma segítségére siető szerb és horvát játékostársait. Az egyiket úgy vesén rúgta, hogy több műtétre is sor került, s el is kellett távolítani a játékos egyik veséjét. A tárgyaláson szánva-bánva bűneit saját veséjét ajánlotta fel a játékosnak.
Visszatérve az ingatag román–magyar barátságra – s ezt is illik hangsúlyozni a viszonyt kimondottan jó színben feltüntető esetre –: Veszprémben szerették Cozmát, sokan kísérték el koporsóját Bukarestben is a temetésre. A több mint két évig tartó tárgyalássorozaton kiderült – ami, akárcsak a tettesek személye, végig ismert volt a városban –, hogy a szervezett bandában "dolgozó" bűnözőknek nem ez volt az első összetűzésük a rendőrséggel. Túlzás nélkül állítható, hogy életvitelükkel, kegyetlenségükkel rettegésben tartották Veszprémet és környékét. A gyilkost védő ügyvédnő szerint védence tulajdonképpen önvédelemből cselekedett, fenyegetőnek találta Cozmát, és ezért is szúrta meg. Hát nem tudni, miért, de egy kétségtelen: Cozmá­nál nem volt kés. A többi néma csend.
Meghalt egy nagy sportoló, aki még élhetett volna, játszhatott volna. S azért halt meg, mert támadói – egy szervezett banda tagjai – nem rendelkeztek semmiféle "fékkel", nem tartották magukra nézve kötelezőnek a társadalmi együttélés szabályait. Most harminc évig töprenghetnek azon, hogy mit is tettek... S hogyan is lett volna jó. Egy bizonyos: a vendéglői összetűzések többnyire nem gyilkossággal végződnek.