A kormányon kívül akad-e valaki, aki jónak látja a rendőrség átszervezését? – merül fel a kérdés a minap kiadott terv láttán. Ha akad ilyen, akkor nem a jelenlegi elképzelés szerint oldaná meg azt.
Amint már egy ideje politikusok nyilatkozataiból, sajtóból hallottuk, takarékossági okokból csökkentenék többek között a rendőrség létszámát is. A most bedobott terv egyáltalán nem szól leépítésekről, csupán átszervezésről, mégpedig a községi őrsök felszámolásáról. Helyüket kistérségi, elsősorban közrendészetre összpontosító vidéki rendőrségi körzetek vennék át. De ha már léteznek az őrsök, azokat nem zárhatják be! Ott tehát szolgálatot kell teljesíteni a nap huszonnégy órájában. S meglesz a kistérségi parancsnokság, amely majd központosított rendszerben osztja az utasításokat. Márpedig ez nem sok jót sejtet. Míg a demokráciában a központosítás lebontását szorgalmazzák, ez épp a fordítottja annak. Míg az elvárások szerint a döntéshozatalt és a gondok megoldását minél alacsonyabb szintre kellene hozni, hogy a polgárhoz közelebb történjék, most éppen ezzel ellentétes folyamatnak lehetünk tanúi.
A rendőrség sem nézi tétlenül, mit akar művelni velük a politikum. Az országos rendőr-főkapitányság felmérést rendelt a vidéki rendőrség működéséről. Amint azt megszokhattuk, a hasonló felmérések eredményei – legalábbis az, amit közzétesznek – a megrendelő érdekeit hivatottak szolgálni. Most sem történt másként. Nem mondják ki nyíltan, de nem is kell oly nagyon a sorok között olvasni, csak egymás mellé kell tenni a megfelelő mondatokat. Mert nem az derül ki a felmérésből, hogy nem lenne jó az új módszer, hanem az, hogy az áttéréssel nő a rendőrség kiszállási ideje. Vagy pedig elismerik, hogy megtakarítással jár az átalakítás, ám rögtön hozzáteszik: az kevesebb, mint egy százaléknyi. Nos, akkor már világos, hogy nem éri meg az egész felhajtás. S még nem is beszéltünk személyzeti kérdésekről, mert a terv ezt nem érinti, legalábbis ilyesmit nem hoztak nyilvánosságra. Értjük, hogy megszűnik az őrsparancsnoki tisztség, értelemszerűen csökken a rendőri javadalmazás, de ez csepp a tengerben.
Míg az országos statisztikát lobogtatva azzal érvel a rendőrség, hogy állandóan nő a bűnözés, Háromszéken folyamatos csökkenés tapasztalható. (Mostanában csak az ún. megélhetési lopások száma növekvőben.) Egy időben, a csendőrlaktanya alapításakor felfújták a számokat, összemosták a nyilvántartásokat, hogy igazolni tudják a létesítmény szükségességét. Lám, a túlméretezett kaszárnya most még a megyei és a sepsiszentgyörgyi rendőrséget be tudja fogadni, mi több, csendőrképző iskola is működik benne.
Nem vagyunk az általánosítás hívei. Senki nem láthatja Bukarestből, hogy egy őrsnek, egy városi rendőrségnek vagy egy megyei főkapitányságnak hány munkatársra van szüksége. Ezt mindig az adott helyzet határozza meg. Háromszéken sok esetben nem indokolt a létszám. Hát adjunk át belőlük máshova, ahol szükség van rájuk, mert akad éppen elég olyan hely! A rendőrséget nem úgy kellene átszervezni, hogy kitűzzük a célt, mennyit szeretnénk spórolni, hanem a valós szükségletek felmérése alapján. Az őrsök megszüntetésével nem oldanak meg nagy dolgot, hisz az épületet karban kell tartani, világítani, télen fűteni. Az sem indokolt, hogy minden községben legyen őrs, mint ahogyan eddig megkövetelték. Minek kellene Sepsibükszádnak és Mikóújfalunak külön-külön egység, hisz egy-egy településről van szó, míg egy sok falut magában foglaló községben szintén csak egyetlen őrs működik? Az sem logikus. Az átszervezést ésszerűen, a helyzet függvényében, a szükségletek felmérése alapján kellene inkább végrehajtani.
