Kávézó lehet a Csíki utca sarkán július 1-jétől bezárt könyvesbolt helyén: úgy tűnik, egyelőre semmi esély arra, hogy Háromszék megyeszékhelyén, egy hatvanezres lakosú városban nézelődésre, lapozgatásra, könyvespolcok közötti bóklászásra, új kiadványok szemléjére alkalmas szaküzlet nyíljék.
Az okok összetettek: egyik oldalon az olvasás iránti érdektelenségre, másfelől a pénzhiányra panaszkodnak, csak abban ért mindenki egyet, hogy nagy kár a Corvina Könyvesház visszavonulásáért, hiszen nem akármilyen üzletet, hanem kulturális intézményt veszítettek a sepsiszentgyörgyiek. Megkerestük az ügyben érintetteket: a kilátások nem biztatóak.
– Valamikor minden lakónegyedben volt könyvesüzlet, de a rendszerváltás után lassan eltünedeztek – mondja a felszámolt üzlet vezetője, Máthé Julianna, aki huszonhárom évet húzott le a szakmában, és most 48 évesen válik munkanélkülivé. – Ha megtehetném, átvenném az egész helyiséget, könyvállományt, s folytatnám, de erre se tőkém, se lehetőségem, se energiám nincs. Az utóbbi másfél évben egyedül dolgoztam, nagyon elfáradtam, most tehát az elmaradt szabadságomat töltöm, otthon, pihenéssel, szeptemberben pedig beállok a munkakeresők sorába. Sajnálom, hogy így történt, és gondolom, hogy sokakat elgondolkoztat, hiszen voltak, akiknek az jelentette a napi kikapcsolódást, hogy bejártak. Pedagógusok, lelkészek, szülők jöttek a gyermekeikkel, kis- és nagydiákok, édesanyák babakocsival, nyugdíjas bácsikák, nénikék életformájához tartozott betérni, gyönyörködni, könyveket forgatni, sokszor nehezen összegyűjtögetett pénzzel hazavinni a kiválasztott kötetet. A város elöljárói is tudták, bár nem sokan, hogy merre nyílik az ajtónk, a megyei és iskolai könyvtárak is vásároltak nálunk (kedvezményük is volt), és ezúttal megköszönöm minden könyvszerető embernek, valamint az ismerőseimnek és a barátaimnak a hozzáállását. Nem tudom, mihez kezdek, de ennyivel tartozom a közönségünknek.
Miért fogytak a vevők?
Beszélgetésünket Virág Endre táncoktató, a Háromszék Táncegyüttes alapító tagja szakítja félbe, szükségesnek tartja a nyilvánosság előtt is kifejezni sajnálkozását: alig egy hete szűnt meg a bolt, de máris nagyon hiányzik az egész családnak, kedves színfoltja, meghatározó helye volt a városnak. Ha kellett olvasnivaló vagy ajándék, ott mindig találtak, rendelni is lehetett bármit, előzékeny kiszolgálás mellett. Bármi is volt a gond, a személyzetre nem lehetett panasz – állítja.
Ha már itt tartunk: a magas árakat bizony többen is szóvá tették, hiszen a szemközti Diákboltban olykor tíz-húsz százalékkal olcsóbban hozzájutottak a kívánt kötethez, a világhálón pedig egy kis szerencsével fél áron vagy esetenként harmadáron is. – Kicsengetésre kiválasztottam egy szép albumot, 240 lejbe került, becsomagoltattam, és vittem nagy büszkén, aztán látom, hogy az internetes kínálatban 80 lejért is megkaptam volna. Hát ez fájt – osztja meg elégedetlenségét egy neve elhallgatását kérő polgár, aki szívesebben vásárolna többet is, de nem engedheti meg magának. – Már évek óta szinte csak ajándéknak veszek könyvet, költséges szenvedély ám az olvasás is. A könyvtárak ugyan nem olyan frissek, de legalább hozzáférhetőek – erősíti meg egy sietős hölgy, akinek az a fél óra jelenti a napi pihenést, amikor elmerülhet az olvasmányában. Egyre kevesebben vannak ilyenek: a sokak számára csak "Corvinás Jutka" néven ismert üzletvezető szerint az utóbbi hónapokban két óra is eltelt anélkül, hogy valaki bár benézett volna, pedig a polcokon igen nagy választékot sorakoztattak fel, és sok olyan kiadványt is, amelyhez máshol nem lehetett hozzájutni. Az árak alakításáról ő maga nem tud semmit, ezt a cégvezetők intézték. A visszaesés 2009-ben kezdődött, azóta egyre csökkent az eladás, és fokozatosan épült le a bolt: előbb fizetetlen szabadságra küldték az embereket, próbálták átvészelni a nehéz időket – a népművészeti termékeket is azért engedték be, hogy vonzzák a vevőket, és osztozzanak a béren –, aztán elbocsátások következtek, de végül nem lehetett tovább nyújtani. A kérdés az, hogy lesz-e még egyszer ilyen könyvesüzlet Sepsiszentgyörgyön.
– Folyamatosan növekvő veszteséggel nem lehet fenntartani semmit – szögezi le a csíkszeredai Corvina Könyvesház ügyvezetője és társtulajdonosa, Ferencz Kornélia. Álláspontját július 1-jei lapszámunkban már közöltük, most csak annyit tesz hozzá, hogy ő maga harminc éve dolgozik a könyvszakmában, szülei, nagyszülei is ezzel foglalkoztak, de a mai fiatalok nem olvasnak. – Az egyik, tanárával könyvesüzletbe látogató érettségiző például kijelentette, hogy ő kamionsofőr lesz, nem kell neki könyv – régebb legalább egy krimit ők is kézbe vettek. Sepsiszentgyörgyön az átlagosnál is nagyobb volt az érdektelenség, idén pedagóguskedvezménnyel sem vásároltak, a megmaradt csíkszeredai és székelyudvarhelyi üzletekben azóta már eladtuk, ami itt nem kelt el. A költségek szinte naponta növekednek, ennek ellenére sok álmatlan éjszaka után döntöttünk arról, hogy feladjuk a szentgyörgyi és a kisebbik csíkszeredai üzletet is, és megválunk a régi munkatársaktól. Öt személyt bocsátottunk el, felére csökkent a létszámunk, valóban siralmas a helyzet, hiszen a könyvforgalmazókat senki sem támogatja, csak a kiadókat valami kevéssel – magyarázza. Ami még fontos: a corvinás vásárlási utalványokat Csíkszeredában érvényesíteni lehet, várják őket.
Kávézó lesz a könyvesházból
A sepsiszentgyörgyiek, természetesen, azt szeretnék, hogy bevásárlás vagy ügyintézés közben újra beléphessenek a könyvek közé, néhányan azt is felvetették, hogy az önkormányzat segíthetne e nemes cél megvalósításában – esetleg egy kedvezményesen kiadott üzlethelyiséggel –, hiszen az már (szellemi) szegénységi bizonyítvány, ha egy igényes könyvesbolt sincs egy kultúrájára, művelődési intézményeire, rendezvényeire büszke városban. Antal Árpád polgármester magánemberként maga is szükségét érzi ennek, ám úgy véli, hogy a városvezetésnek elég nehéz beleszólnia egy kereskedelmi vállalkozás működésébe. Ilyen jellegű kérést eddig nem kaptak, ezért nem is gondolkoztak rajta, de ha megkeresik a tanácsot, valamilyen megoldást találnak, bár igen óvatosan kell megközelíteni a kérdést, hiszen még legalább tízféle olyan tevékenység folyik a városban, ami a közszolgálatiság határát súrolja, és veszélyes precedenst teremthet, ha egy céget felkarolnak. A Corvina helyi kudarcáért nem okolná a háromszékieket, több oka is lehet, amiről nem tudni.
Könyvesboltot amúgy elvileg bárki nyithat, tehát nincs kizárva, hogy a Csíki utca sarkán bő hatvan éve megnyitott szaküzletnek – amelyben a Corvina csak bérlő volt, miután az előbbi elköltözött – nem ez a vége. A helyiség most kiadó, egyelőre azonban csak két cég érdeklődik iránta, és mindkettő kávézót szeretne ott működtetni, hiszen az is volt valamikor, Kossuth néven, tudtuk meg az épülettulajdonos Bon Ami (egykor állami, a kilencvenes években magánosított) könyvterjesztő vállalat vezetőjétől. Csigi Levente, aki a Kriterion könyvkiadónál is dolgozik, szomorú képet vázol az erdélyi magyar könyvpiacról.
– A Corvina volt az egyetlen működő hálózat a Székelyföldön, és ez is zsugorodik, egy-egy üzletet pedig nem érdemes fenntartani, hiszen nincs szórás, a szórványos eladás csak tengődés. Az erdélyi kiadók 90 százalékától bizományi rendszerben veszik át a könyveket a boltok, és az eladásuk után fizetnek, de ahhoz, hogy magyarországi kiadásokat, és nem akármilyen készletet is kínáljon egy egység, pénzre van szükség, csak úgy tudod elhozni a könyveket, ha helyben kifizeted. Sokan kerestek meg minket is, hogy fogjunk össze, és működtessünk egy üzletet, de ütőképes választékhoz legalább százezer lej (régi pénzben egymilliárd) kell, ki fogja ezt előteremteni? Jelenleg nincs olyan üzletlánc Erdélyben, ahova egy könyvet be tudjunk adni eladásra, egyenként egyezkedünk a kisebb boltokkal, de azok nagyon rosszul fizetnek, és a vevők sem tudják soha biztosan, hogy hol van, amit keresnek. Miután a Corvina felszámolta a szentgyörgyi üzletet, bérlőt keresünk; tatarozni is kellene, az épület azonban per alatt áll (tizenvalahány év után, 2009-ben a javunkra döntött a törvényszék, a Kolcza család továbbra is igényt tart rá, és újabb pert indított), így beruházni sem lehet. Pedig szinte kéri az emeletet, az egyetlen földszintes ház a központban. A bérlők öt-tíz évre terveznek, de a tulajdonjogi vita miatt csak rövid időre tudunk szerződést kötni – és csak azzal, aki jelentkezik. A könyvüzletben a válság most kezdett beütni, nem tudom, hogy az internet tehet-e róla, de könyvkereskedő nem jött hozzánk érdeklődni.
Visszhangok a világhálón
Ilyen a piac, majd jön helyette más. Kocsma, mert választási év lesz. Kár érte, a művelődési élet egyik alappillére volt. Drága volt, és nem tartott lépést a korral. Köszönjük a sokévi kedves kiszolgálást. Vajon mi lesz a következő, melyik iskolát vagy templomot zárják be? Húsz éve még Sepsiszentkirályban is komoly könyveket lehetett kapni, ma már városon sem. Miért nézi ezt tétlenül az RMDSZ? Miért hibás ezért is az RMDSZ? Könyvek nélkül a szellemi leépülés fenyegeti még az értelmiséget is. Gyenge volt a reklám, nem szerveztek könyvbemutatókat. A bóvli kiszorítja a minőséget, a kézművesüzletből is kínai ruhabolt lett. Széchenyi-terv kellene, vagy alapítványi támogatás. Ez a bolt jelkép volt, és amikor a jelképek kezdenek elveszni (majd mások jönnek helyettük), akkor az nagyon mély, alapvető értékek elvesztését, megsemmisülését jelenti – szemelgetünk a lapunk internetes kiadásán megjelent véleményekből. Megosztottak, mint minden egyébben, de majdnem mindenki fájlalja a központi, sarki könyvesüzlet eltűnését.
Valaki azt is megírta, hogy milyennek szeretné látni, ha lehetne: a könyvsorok között olvasófotelek, számítógépek marasztalnák a közönséget, írókkal, költőkkel lehetne találkozni, beszélgetni, dedikáltatni, bizonyos zenei rendezvényekre (például énekelt versek lemezbemutatójára), teadélutánokra is lenne igény. Úgy tűnik, ez már csak álom marad. Vajon meddig?
