Sepsiszentgyörgy nyári kulturális életét egy állandósuló rendezvény teszi immár ötödik éve egyedivé: a Dzsessz és Improvizációs Zenei Tábor jóval több, mint zenészhallgatók és tanárok – elismert muzsikusok – közötti egyhetes intenzív oktatási folyamat, az esti színvonalas koncertek, örömzenélés és a más helyszíneken tartott rendezvények – Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér, Székely Nemzeti Múzeum – dzsesszes árnyalása a kánikulás kultúrpangástól sújtott térség élénk, frissítő színfoltjai.
Dzsesszkoncert a kamarateremben
A július 8–15. között tartott V. Dzsessz és Improvizációs Zenei Tábor tegnap este ért véget. A képzésen részt vevő harmincnál több hallgatóval közel tíz magyarországi és romániai dzsesszmuzsikus foglalkozott. A rendezvény, miként Márkus Tibor, a tábor művészeti vezetője, egyben a magyarországi dzsesszszövetség elnöke, és az Equinox zenekar zongoristája magyarázza, a szombathelyi, időközben igen népszerűvé vált Lamantin nyári képzés mintájára jött létre, ám annál "valamivel másabb", Romániában viszont nincs hasonló tábor. Ő maga dzsessz tanszakos egyetemi tanárként kiemelten fontosnak tartja a fiatalok zenei nevelését, a műfaj sajátossága miatt azonban úgy érzi, ez a képzés számukra pedagógiai feladat, amelynek meg kellett felelniük, mert itt más a zenei hagyomány. Persze örömmel vállalták. Olyan zenei kategóriáról, műfajról van szó, amely az improvizáció által ösztönzi a zenei kreativitást; örömmel jövünk, mert úgy érezzük, jó ügyet szolgálunk és nagyon nagy a tudásszomj a hallgatók körében – hangoztatja. "Az improvizációs nyelvezetre minden, zenével foglalkozó embernek szüksége van, akár dzsesszt játszik, akár más műfajt." A sepsiszentgyörgyi táborba főként klasszikus zenével foglalkozók, illetve népzenészek érkeztek, most több volt a vonós. A népzenészeket könnyebb "kinyitni" az improvizációra – ami olyan, mint egy rögtönzött, pillanatok alatt történő zeneszerzés –, ez ugyanis a vérükben van, ráadásul minden zenei műfajnak a népzene a gyökere, így a dzsessznek is, ez a közös gyökér pedig érdekes találkozási pont – teszi hozzá. Egy hét alatt a dzsessz nyelvezetének elsajátítására helyezik a hangsúlyt, rávezetik tanítványaikat, milyen úton érdemes járniuk, s lendületet adnak ahhoz, hogy majd egyénileg is folytassák az itt megkezdett munkát. Az esti koncereteken azt tapasztalják, Sepsiszentgyörgy dzsessz tekintetében is jó hely, "nagyon meleg szívű", "értő és érdeklődő" a közönség, ezzel nem mindenütt találkoznak. Egy-egy koncert a zenészek számára is ihlet- és energiaforrás, "kölcsönös felpörgető folyamat", nagyon nagy élmény itt játszani – összegez Márkus Tibor.
A sepsiszentgyörgyi színház kamaratermében – erre a célra pillanatnyilag alighanem ez a legjobb hely! – tartott igen színvonalas koncertek közül kettőről szólunk. Az első: performansz-szerű előadás – Grencsó István szaxofonjátéka és Kiss Béla képzőművész akciófestészete –, teljesen új sepsiszentgyörgyi viszonylatban. Érdemes felidézni: Kiss Béla mikós rajztanárként nemzedékek sokaságával ismertette meg a dzsesszt, mi több, a nyolcvanas években számos megyeszékhelyi koncert létrejöttét segítette, zenészeket hívott a városba. Grencsó István szerint különleges, megismételhetetlen produkcióról van szó, "azért volt különös és számomra nagyon szép, mert Kiss Bélát, az ő munkásságát már nagyon rég ismerem, látva a képeit már sok évvel ezelőtt gondoltam, közös akciót kellene létrehozni, de a tanár úr az utóbbi években visszahúzódott. Ezért volt számomra fontos és felejthetetlen este, mert igent mondott a felkérésemre, és mindezt egy szomorú emlékezéssel kötöttük össze, Szabados Györgyre, a mesteremre való emlékezéssel." "Szeretem a művészetekben feszegetni a határokat, a hangokkal játszani, hogy csak az ember, a kreativitás legyen jelen; a mostani, szemünk előtt született spontán improvizáció során kerültem mindenféle, zsebből kivett sablont" – magyarázza Grencsó István. Ritkasága okán szintén figyelmet érdemlő produkció, s egy különleges műfaj létjogosultságára is felhívja a figyelmet: Juhász Gábor remek gitárjátéka a sepsiszentgyörgyi Képvidék alkotócsoport fotográfiáira teljesen egyedi alkotás, további hasonlókra ösztönző. A háromszéki falusi életképeket, apró csodákat felvillantó fotók kapcsán Juhász Gábor az alábbi "kulcsszavakra" gondolt: időtlenség, bölcsesség, elbúcsúzás, életöröm, nyugalom...
A dzsessz- és improvizációs tábor kezdeményezője és szervezője Lázár-Prezsmer Endre úgy véli, Sepsiszentgyörgy újabb, tanoncok és közönség által egyaránt igényelt kulturális rendezvénnyel gazdagodott, és bízik a folytatásban. Mint mondja, idén a vizuális műfajokra, illetve táncra történő improvizáció jelentette az újdonságot, s hogy minden jól sikerült, számára egész egyszerűen boldogság.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
