Mikor látom, mennyi a jó korrupciós botrány nálunk, kissé elszomorodom, hogy mi, magyarok még ebben is milyen gyengék vagyunk. Nem így kell ezt művelni! Merjünk nagyok lenni!
A tapasztalat szerint annyi pénzt kell szerezni törvénytelen úton, hogy azzal tovább lehessen egyengetni az utakat az igazságszolgáltatás útvesztőiben. Ne kompromittáljuk magunkat ilyen húsz-, harmincezer eurós tyúktolvajlásokkal! Lám, micsoda pénzek cserélnek gazdát, hányan és hányan gazdagodnak meg ebből Romániában! Úgy tűnik, ebből nem vesszük ki számarányunknak megfelelően a részünket. Nem érintett bennünket az európai uniós pénzek elterelése, sem a vámos botrányok. Nincsenek megtollasodott szakszervezeti vezetőink, nem osztogatják nekünk az állami megrendeléseket megmismásolt licitek után. Csak egy pitiáner autóbehozási ügyecske tartotta lázban Szentgyörgyöt. Rebesgetnek egyet s mást meggazdagodott politikusainkról, de ez kevés ahhoz képest, ami ebben az országban történik. Örömmel tölt el, amikor kipattan egy-egy kisebb botrány, mint a kézdivásárhelyi polgármesteré a csúszópénzzel, de igazi nagy panamára még nem vagyunk képesek.
Tanulékonyak lévén, még sokra vihetjük. Kisebb ügyeink már akadtak, mint Nagy Zsolt volt távközlési miniszter esete, akit hol hazaárulással, hol meg korrupcióval gyanúsítottak. Végül nem lett semmi belőle. Most Borbély Lászlót gyanúsítják nevetségesen kis – húszezer eurós – ügyben, mégpedig befolyással való üzérkedés címén. Borbély László ártatlannak vallja magát, és az RMDSZ is kiállt mellette meg ártatlansága mellett.
A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék éppen most döntött: a volt szociáldemokrata kereskedelmi és később ipari minisztertől, Dan Ioan Popescutól egymillió eurót koboz el az állam, mert nem tud elszámolni a pénz eredetéről. Jövedelme 1990 és 2005 között feleségével együtt potom hárommillió euró, de ők négyet költöttek. Ez már valami! Ez a plusz egymillió nem hiányzott sehonnan. Mindig is művészet volt többet költeni, mint amennyit az ember keres. Az országok vezetői is ezt teszik. Többet költenek és engednek költeni az államkasszából, mint amennyi a bevételük. Ezért általában kölcsönkérnek, és jól eladósítják hazájukat. Meg kellene becsülni azokat, akik úgy költenek többet, hogy kölcsönt sem vesznek fel. Az ilyeneket pénzügyminiszternek kellene kinevezni.
Akadnak még ilyen tehetséges emberek. A Cristian Rizea nevű úriember, az Országos Ifjúsági és Sporthatóság vezérigazgatója anyósa cégének adott 1,4 millió eurót azért, hogy egy szállodát és egy vendéglőt feljavítsanak a fogyatékkal élő fiatalok részére a tengerparton. A tengernyi sok pénz elfolyt, és a javítás elmaradt. Rengeteg az ilyen eset. S még mennyi lehet! Temérdek pénzt adna az Európai Unió, csak Románia nem tudja lehívni. Amit lehív, az viszont gyakran szívás tárgya.
De nem nekünk.
