Sebesült fiatal gólyát találtam az uzoni holtárok partján július 26-án kora reggel. A fűben hevert, egy villanyoszlop tövében, szárnya, lába furcsa pózban. Áramütés érhette, lezuhant, de élt, és közel engedett magához, nem próbált menekülni.
Azonnal hívtam a 112-es segélyszámot, egy hölgy közölte, csak telefonszámot tud adni. A víz partján, ahová pecázni mentem, nem lévén amire és amivel írnom, megkértem, kapcsolja a rendőrséget. Ott a bejelentést elfogadták, az intézkedést megígérték, de mivel egy bő óra után sem jelentkezett senki a madárért, összeszedtem a hóbeleváncot, és elmentem a helyi rendőrségre. A madarat állapota miatt nem mertem az autóba betenni. Nem tudtak a bejelentésről, de a szolgálatos rendőr kérdésére a központjuk elismerte, hogy volt ilyen. Ismételten megígérték az intézkedést. Az igazat megvallva nem hittem nekik, ezért hazamentem, és számítógépen keresgéltem több mint egy órán keresztül, de nem találtam meg a madárvédő egyesület egyetlen telefonszámát sem. Egy állatvédő szervezetét igen, hívtam, és közölték, hogy csak négylábúakkal foglalkoznak, a madárvédők elérhetőségét nem ismerik.
A madár további sorsáról nem tudok, de arról ez alkalommal is meggyőződtem, hogy komoly hiányosságok vannak a különböző intézmények tevékenységében és együttmunkálkodásában. Ez bűn akkor is, ha csak egy ártatlan madárról van szó.
Ferencz László, Sepsiszentgyörgy
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
