Elveszett Szellő, egy legyesszürke arab-lipicai keverék kanca a vargyasi szoros melletti tanyámról, valószínűleg lótolvajok áldozata.
Azok a gyerekek, felnőttek, akik voltak már visszavadító lovas táborban nálam, jól ismerik. Legjobb lovam volt, a most épülő bodoki lovarda legfontosabb tagja lett volna. Megkülönböztető jegye egy nagy varrott sebhely, amely a szügyén keresztben található, egy fogathajtóversenyen szerezte, amikor a pályáról kitörve beleszaladt a csipkésdrót kerítésbe.
Keresési próbálkozásaim hiábavalónak bizonyultak, de közben megdöbbentő adatokról szereztem tudomást: a környéken, azaz Homoródalmás, Lövéte falu határában az e nyáron eltűnt lovak száma már több mint ötvenre tehető. Ez azt jelenti, hogy bizonyos körök megélhetésének alapját képezi a lólopás. Nem akarok belemélyedni abba, hogy "hátrányos" helyzetű kisebbségünk pozitív diszkriminációja mennyiben irányítja e népcsoport tagjait a lótolvaji pályára – annyit azonban megjegyzek, hogy a lótolvajlásért régen kötél járt. Minden lovas gazda tudja, hogy a lótartás olyan lelki, anyagi befektetés, az ember idejének olyan hányadát veszi igénybe, amely teljes mértékben jogossá teszi ezt a büntetést.
Károsult lovas gazdaként az e sorokat esetleg olvasó tolvajnak azt tudom tanácsolni, hogy ha a ló még a tanya körül húsz kilométeres körzetben van, eressze szabadon, mert a ló a csikójához biztosan hazajön. Még remélem, hogy Szellő megkerül.
Gajzágó Áron
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
