Vaskeresztek térhódítása
Tavi csónakos körutunkon Dalnoki Sándor a "hajóskapitány". A maksai oldalon a vízbe fúlt szerencsétlenek emlékére állítottak, jellemző módon nem kopjafát, vagy faragott kőoszlopot, hanem vascsőből összehegesztett keresztet hagyományos ortodox mintára szabott, háromhajlításos végződésekkel. A vascsövek eredetét én nem firtatom, tudom, hogy a "régi világban" ez volt a legkönnyebben hozzáférhető "anyag" a munkatelepeken. Még szerencse, hogy a temetőinkbe nem nyomul be ez az olcsó és idegenséget utánzó emlékállítás, mert ebben az esetben nem arról van szó, hogy a vasat is megeszi a rozsda, hanem egyébről. Arról, hogy "a kő marad", s a jól rögzített kopjafa is legalább egy generáció időhosszáig. Még tovább is, ha a farésze nem érintkezik a földdel, és ha rendszeresen ráviszik a ma már könnyen beszerezhető védőréteget a fára. Ez az olcsó, a kegyelet és az emlékezet vaskeresztre feszítése nem a miénk.
Miközben magamban morfondírozok a vaskeresztek térhódításán, csónakos társam megjegyzi, hogy eddig tizenöt fulladásos mentésben vett részt. Ebből nyolc sikerrel járt. Hét átcsónakázott a Sztüx vizén a másvilágra. Az egyik fulladásos történetet a parton lévők ekképpen mesélték el: "Láttuk, hogy egy öreg vízzel spricceli a fiatalokat. Ő is játszik a gyermekekkel. Aztán hát egyszer már nem spricceli a vizet, és sehol sincs!"
A maksai oldal, azaz a Maksai oldal, nagybetűvel, mert mindenki így nevezi, túl zsúfoltnak tűnik, vannak telephelyek, ahol egymás hegyére-hátára halmozódnak a telkek és az épületek. Álta­lános jelenség ez. Az egész nyaralótelep arról is árulkodik, hogy a kezdet kezdetétől fogva nem volt területrendezési terv, közművesítés sem, hosszú időn át a változó törvénykezés közepette a tulajdonviszonyok is rendezetlenek voltak, és, íme, itt van róla a nyugta! A közvetlen tóparti közlekedés elkertelve, lezárva, s a szomszédos épületből minden nesz áthallatszik. Az emberek menekülnek a lakótelepek zsúfoltságából, s maguk is ilyen telepeket hoznak létre.
A tó tükréről készült távoli fotó viszont megszépíti a valóságot.
A sepsibesenyői oldal látványa a tóról egészen más, mint a maksai. Az erdős hegyoldalnak az ég kék kárpitjába olvadó képe szolgál keretként az archaikus falu kedves látványának. A besenyői műemlék templom és mellette a százados óriáshárs, arrébb a Forró-kúria hatalmas gesztenyefával kiemelt körvonalai kistérségi eligazító támpontként is tájékoztatnak, a sok fa, díszfa és gyümölcsfa oldja az épületek monotóniáját.
Érdekes és üdvözlendő látvány, amint képzett és esztétikai érzékkel is rendelkező építészek a csúnya, romos szabványépületekből is esztétikai szépséget varázsolnak. Jó példa erre a Farkas-féle portára bepottyantott istállóépületek egyhangúságának feloldása az átépítések révén.

A tópart zöld nyakéke
Mostani tavi utunk során leginkább a part vízzel közvetlenül érintkező sávján tapasztalható változások leptek meg. Először is a sás és egyéb, magas szárú, vízkedvelő növények apránként körbefonják-övezik az egész tavat. Védik a partot az abráziótól – vízhullámzás okozta bemosódástól –, vízben lévő gyökérzetük a halak számára ívóhely, az ivadéknak rejtekhely, és látványként is zöld nyakékei ezek a tónak. Míg a maksai oldalon vízparti kőkerítéseket hoznak létre, amelyeket aztán megbont a fagy, addig a telek védelmére kényszerülő besenyői partiak rusztikus kőtömböket süllyesztenek a vízbe. Ezek a kőzátonyok nemcsak a szakadó partot kötik, hanem a tóparti növényzet megkapaszkodását is segítik. A tengerpartokat sem véletlenül védik darabos sziklatömbökkel.
A Besenyő patakának beömlésénél valóságos dzsungel alakult ki. A Bodoki-hegység oldalából eredő, nagy vízgyűjtő területű hegyi patak tekintélyes mennyiségű hordalékot hoz magával a tó felé. A tóban nem építettek ki hordalékfelfogó keresztgátakat, amelyeken a víz átbukik, és az üledék zömét a tómeder bizonyos övezetében tartja. (A víz alá került régi Besenyő–Maksa útszakasz tölt be hasonló szerepet. Kedvelik is a halak ezt a területet.)
A befolyásnál lerakódó és feltorlódó üledék az évek során elzárja a torkolatvidéket, áradások idején új medret vág magának, így nagy kiterjedésű gegesek képződnek, ezek körül sekély vizű öblök, amelyek kiváló ivadéknevelő helyek, a vízi és tóparti madárvilág költő- és rejtekhelyei, a békák menedékhelye, túlélésük elősegítője.
De fűzfadzsungelt is csak távolról érdemes szemlélni és fotózni. Télen, a talaj és a víz befagyása után ugyanis a kecsketartó és juhtartó gazdák iszonyú, barbár pusztítást végeznek, derékmagasságban csonkolják a fákat, a levágott ágak a helyszínen maradnak.

Kék tó, tiszta tó... vajon az-e?
A Besenyői-tó vízminősége évről évre ismétlődő vitatéma. Van eset rá, hogy a laboratóriumi vízminőség-elemzők riasztó véleményt bocsátanak közre, amire rendszerint a fürdőzni óhajtók rá se hederítenek, hanem vidáman lubickolnak a tóban.
Szakmai ismereteim híján csupán külső szemlélőként és a látványelemekre alapozva mondom: Sepsibesenyő kistelepülés, egymagában nem tud annyi szennyet, fertőző és mérgező anyagot "termelni", hogy a tó hatalmas vízmennyiségének egészét fürdésre alkalmatlanná, illetve a fertőzés veszélyének kitegye. Egyébként a faluból becsurdogáló csermely, esőzések idején a falu szennyét a tóba mosó árkok vize a felső zónát szennyezi. Itt pedig – a víz alá került egykori úton felül – nem fürdik senki. A tó fenekét vastag iszapréteg borítja, ez a jelentős méretű öböl hínáros is. Itt, esetleg csónakáznak. És, egyébként is az állattartó gazdák portájáról származó trágyalé, ha nem túl koncentrált, a vízi növényzet faunáját és flóráját táplálja. Jó tudni azt, hogy a haltenyésztő telepek tavait istállótrágyával is kezelik. Vojnárovich Elek, a 100. életéve felé közeledő világhírű halbiológus, az ipari és a horgászati haltenyésztés szorgalmazója a halaknak az emberiség táplálkozásában elfoglalt szerepét szemléltetve mondta, csak a halak képesek arra, hogy reggel a vízbe bedobott lapátnyi istállótrágyából estére fogyasztható fehérje – halhús – lesz. Ezzel szemben a marhahús előállításához több év szükséges.
Az itt elmondottak nem jelentik azt, hogy Sepsibesenyőn, illetve a tó mindkét partján nem kellene rendet teremteni, hogy a víz szennyezésének a lehetősége is megszűnjék. A Maksai parton van olyan telek, ahol az illemhelyet közvetlenül a tópartra telepítették. Mindkét parton a területbérlők hulladéktárolókat, nagyméretű kukákat is elhelyeztek. Vannak vandál randalírozók, akik ezeket részegen kiborogatják vagy tönkreteszik, s a felgyűlt hulladék rendszeres elszállítása körül is akad tennivaló.
Sepsibesenyő, különösen az országos jelentőségű iskolás nyaralótábor, és az idegenforgalom felfutása révén ország-világ érdeklődésének kitett, kiemelkedő fontosságú hely.
Mindannyiunk érdeke, hogy jó közérzetünk, egészségünk Mekkája legyen.

Sok bába között elvész a gyermek...
A magamfajta látogatónak mostanság nem a kikapcsolódás színhelye a tópart és a tó vize. A legártalmasabb az a szennyezés, amelynek erjesztője maga az ember.
A tó bérleti joga egyike a legtöbbet vitatott kérdéseknek. És a haltelepítések, a halfogási lehetőségek, a horgászok és a turisták közötti viszony, s mindezek betetőzéseként egymás tisztességének és becsületességének rongálása, más szóval akkora lelki szennyeződés tapasztalható, amely messze túltesz a tavat érintő besenyői mocskon.
Túl sok a tógazda. Ha egy bérlő hosszú ideig birtokolhatná a tavat, érdeke lenne a tó gondozása, felügyelete, az adminisztrálás áttekinthetősége és a haltelepítés.
A horgászok tele pa­nasszal. Háromszék legnagyobb vízfelülete nem az öröm, hanem a bosszúság és az elégedetlenség forrása. Kü­lön egy tavi napilap sem lenne elegendő ahhoz, hogy az ócsárló, becsmérlő és valami gazemberséggel egymást meggyanúsító szövegeknek legalább a töredékét rögzíteni lehessen. Ezért a tó manapság legtöbbet hangoztatott gondjairól ezút­tal nem szólok.