Szent Istvánról az 1083-as szentté avatása után három antifóna és három responzórium (rövid, változatos ének) készült latin nyelven, rímes prózában.
Ezeket Lodomér érsek megbízásából egy Ágoston-rendi szerzetes olvasztotta bele a teljes verses zsolozsmába, szemléletileg egyesítve az István-legendákat, a szelíd szerzetesi erényeket is megtestesítő király mellett legalább olyan súllyal és meggyőző erővel feltűnik az erőskezű, de keresztény alapelvek szerint kormányzó uralkodó képe. A szöveget az egyik legnagyobb, huszadik századi magyar költő, Weöres Sándor fordította magyarra. (b. l.)
