Az új épületbe lépve ismeretlen terep, mégis ismerős kép fogadja az ügyes-bajos dolgait intézni szándékozót, ugyanaz a "jegyautomata" az első célpont, mint a régi hivatalban, eligazodni rajta éppoly körülményes, mint eddig. Az ügyfélfogadó rendszer is a régi, kijelzőn várja sorát mindenki. A hely itt több, sok széket helyeztek ki, a várakozás, ha szellemileg nem is, fizikailag mindenképp kellemesebb. Az ügyintéző alkalmazottak szintúgy a régiek, hiszen újakat felvennie a polgármesteri hivatalnak továbbra sem szabad (bár az adóhivatalnál igencsak elkelne néhány munkatárs) – miként bútorzatot vásárolnia is tilos, s hogy mégis új asztalok fogadják a belépőt, az az épület tulajdonosával kialkudott befektetésnek tudható be. Amúgy a hivatal még kissé építőtelepre hasonlít, a hivatalnokokat "védő" üveglapok az egyik oldalfalhoz támasztva (hogy erre miért lenne szükség, talány, hiszen például a legtöbb bank arra törekszik, az ügyféllel való intim légkör megteremtéséért az elválasztó üvegfalakat lebontsák), az álmennyezet néhány elemét sem illesztették még helyére (ilyen-olyan szerelés véglegesítésére várhatnak), s az üveges oldalajtók felhalmozott építőanyagokra engednek rálátást. Ami mindenképp dicséretes, hogy a kivitelező a bejárat előtti kis zöldövezet parkosítását idejében elkezdte, a tuják tövében a füvet már nyírni lehetne. A belső kivitelezés már nem árulkodik hasonló gondosságról, a padlócsempe például egyik elválasztásnál botlasztóra sikeredett, s az építészetben jártas szem talán még más kifogásolnivalókat is találna.
A Romtelecom-épület kettéosztott földszintjének másik felébe a postahivatal költözik, hogy mikor, azt még nem tudni. Jó volna minél hamarabb, hiszen jelenlegi helyén a szolgáltatást csak az veszi igénybe, akinek más választása végképp nem marad.