A Háromszék napilap 2011. augusztus 19-i, pénteki számában közölt írás – Kerül-e a vályúba víz? – valótlanságot tartalmaz, csorbítja a baróti erdőbirtokosság jó hírnevét, amit nem hagyhatunk szó nélkül még akkor sem, ha az egy birtokossági tag részéről hangzik el.
Mert senkinek nem szabad előtérbe helyeznie önös érdekeit, az erdőbirtokosság nem egy emberből – esetünkben a szarvasmarhatartó egyesület elnökéből – áll, hanem 372 tagja van. Ők jogokkal, erdő- és legelőtulajdonnal rendelkeznek, mely magánvagyon, az alkotmány kimondja és garantálja a magánvagyon sérthetetlenségét, amit sajnos a baróti szarvasmarhatartók nem tartottak tiszteletben, s ez törvénybe ütközik.
Az ötéves legelőszerződés felbontása érthetetlen és megmagyarázhatatlan. Hisz amíg működik a területalapú támogatás, nagy hiba annak nem igénylése, hisz abból mind a szarvasmarhatartó egyesületeknek, mint a birtokosságoknak előnyük származik. Kérdezzük: szerződés hiányában minek alapján tart igényt a szarvasmarhatartó egyesület elnöke a vízre, amikor még a legelőterület használatára sem jogosult? Tagjaink állatainak biztosítunk legelőt jogaink arányában, efölött nincs joga senkinek a birtokosságban. A hazajáró csorda nyolcvan tehén, ebből huszonhét a tagoké, nem úgy, ahogy Lőrincz József nyilatkozta említett írásban, hogy a csorda zöme a tagoké. Nem beszélve az erdőbirtokosság 2011. 06. 24./82-es számú felszólítása semmibevételéről, amely kimondja, hogy július 1-jétől függesszék fel a legeltetést, de a csordát nem állították le, és ezek után is követelőznek, rágalmaznak.
A baróti erdőbirtokosság vezetősége a további perpatvar elkerülése végett a témát lezártnak tekinti, ha Lőrincz József nyilvánosan bocsánatot kér, ellenkező esetben rágalmazásért és birtokháborításért pert indítunk.
Asztalos Gábor, a baróti erdőbirtokosság elnöke
