Több mint félszáz mezőgazdász és szakember volt kíváncsi a szaktanácsadók által szervezett múlt heti repcebemutatóra.
A káposztarepcét Indiában már több mint 4000 évvel ezelőtt ismerték, de Európába csak a XIX. században jutott el. A repce mára mégis a világ második legelterjedtebb olajnövényévé lépett elő. Az unió tagországaiban több mint ötmillió hektáron termesztik, és területe ugrásszerűen nő, hiszen mind étkezési, mind ipari célú felvevőpiaca folyamatosan bővül. A repcét úgy is számon tartják immár, mint a közeljövő energianövényét, környezetvédelmi szerepe óriási, hiszen olaját biodízelként használva csak az a szén-dioxid szabadul fel, amit a növény élete során lekötött. Az Európai Unióban előállított bioüzemanyagok jelentős részét a repcéből előállított biodízel üzemanyag teszi ki. Mára a legtöbb országban gyártóüzemek épültek, nálunk még csak kis laboratóriumokban készül.
A házigazda Oprea Romulus zabolai mezőgazdasági vállalkozó ebben az évben 70 hektáron termeszt őszi repcét a Summit Agrótól származó vetőmagból. A tavaly még csak néhány hektáron kísérletezett, akkor tavaszi hibridet használt. A tavalyi év szerencsésebb volt, mert jóval bőségesebb volt csapadékban, s az kedvezett a tavaszi vetésnek. Viszont átlagtermésként a Jura nevű hibriddel múlt évben csak 2,2 tonnát takarított be hektáronként. Lehetett volna több is, ha a tavaszi juhlegeltetés nem okoz akkora veszteséget. Most áttért az őszi repcére, hogy az éghajlat viszontagságainak hatását kivédje. Az eredmény: a 70 áras próbaterületen alig 40 centisre nőtt a tavaszi repce, és rettenetesen kínozza a gyökeret elpusztító repceszárormányos (Ceutorhynchus spp), ám az őszi repce sokat ígér.
A házigazda meggyőződése, hogy a repce a jövő kultúrája, és számításai szerint nyereségesebb a búzánál. A bemutató parcelláknál valóban gyönyörűek a táblák, a növénymagasság általában másfél méternél is nagyobb. Oprea elmondása szerint a hibridek termesztése sokkal előnyösebb a tiszta fajtákénál, elsősorban a kedvező átlagtermés miatt. Az őszi repcét ajánlotta, hiszen jóval biztosabb, mint a tavaszi, ez utóbbi kelését ugyanis befolyásolja a tavaszi csapadékmennyiség és a kártevők is gyengítik.
A termesztési technológia egyszerű, igaz, csak jó minőségű, inkább pneumatikus vetőgéppel érdemes vetni, amely a magot 2—2,5 centiméter mélyre helyezi egyenletesen, 25 centis sortávolságban. A vetőmagszükséglet 3,5—4 kg hektáronként. Vigyázni kell a területmegválasztásra is, a túlságosan savas vegyhatású talajokat nem bírja, ezért ajánlatos olyan helyre vetni, ahol a burgonya is szereti. A burgonya után viszont nem szabad repcét tenni, mert a vegyszerezések maradványaira érzékeny. A búzának azonban kiváló előveteménye, gyommentesen hagyja a területet, ugyanis hatalmas növése folytán megfojtja a gyomnövényeket. A repcetermesztés a kedvező időjárás mellett is nagy szaktudást és sok odafigyelést igényel. Csakis csávázott vetőmagot érdemes vetni, azt a kiárusító kutatóállomások rendszerint elvégzik. A vetést követően több kártevő is veszélyezteti a kikelő növényt, ami nem csak közvetlenül okoz terméscsökkenést. A kiritkult állományú repce ugyanis rosszul telel, és tavaszra általában ki kell tárcsázni. A repce gyökerét a talajlakók, pl. drótférgek, pajorok támadják. A levelekre a rovarok közül legveszélyesebb a repcebolha és a repcedarázs álhernyója.
Forró János szaktanácsadó vetőmagcsávázásra a Bayer által forgalmazott Chinook 200 FS nevű vegyszert ajánlotta, amelynek hatékonysága kiterjed a talajlakó kártevőkre, illetve a fejlődő szárat, leveleket károsító repcebolhára, a repcedarázs álhernyójára is. A télállósággal kapcsolatban elhangzott, hogy a gyengén fejlett őszi repce tavaszra legyengül és kiritkul. A csapadékos és meleg években viszont a vetés fejlődése felgyorsul, ilyenkor fokozódik a szárba indulás és esetleg a virágzás veszélye, ami jelentősen növeli a kifagyás kockázatát. Ez a veszély nem csak a túl korán vagy a túl sűrűn vetett állománynál áll fenn. A túl fejlett, 10—12 leveles, szárba induló növények éppúgy ki vannak téve a téli fagykároknak, mint a gyenge gyökérzetű, fejletlen, 2—4 leveles egyedek. Ezért a szakemberek a 7—8 leveles, ceruzányi szárvastagságot tartják optimális telelési feltételnek. Ezt általában úgy lehet elérni, hogy a vetést szeptember első napjaiban végezzük el.
szaktanácsadó vetőmagcsávázásra a Bayer által forgalmazott Chinook 200 FS nevű vegyszert ajánlotta, amelynek hatékonysága kiterjed a talajlakó kártevőkre, illetve a fejlődő szárat, leveleket károsító repcebolhára, a repcedarázs álhernyójára is. A télállósággal kapcsolatban elhangzott, hogy a gyengén fejlett őszi repce tavaszra legyengül és kiritkul. A csapadékos és meleg években viszont a vetés fejlődése felgyorsul, ilyenkor fokozódik a szárba indulás és esetleg a virágzás veszélye, ami jelentősen növeli a kifagyás kockázatát. Ez a veszély nem csak a túl korán vagy a túl sűrűn vetett állománynál áll fenn. A túl fejlett, 10—12 leveles, szárba induló növények éppúgy ki vannak téve a téli fagykároknak, mint a gyenge gyökérzetű, fejletlen, 2—4 leveles egyedek. Ezért a szakemberek a 7—8 leveles, ceruzányi szárvastagságot tartják optimális telelési feltételnek. Ezt általában úgy lehet elérni, hogy a vetést szeptember első napjaiban végezzük el.A tereplátogatást szakmai előadások követték, ahol a japán Summit Agro cég romániai képviseletének szakemberei mutatták be fajta- és hibridajánlatukat. Oprea Romulus a Safire nevű hibridjüket használva idén 3000 kilogrammos átlagtermésre számít. Természetesen, a betakarításhoz korszerű kombájn is szükséges, hiszen a régiek használatakor 20—30 százalékos magelhullásra is lehet számítani. A repce magtermésének átvételi ára még nem ismert pontosan, de általában 0,7—0,8 lej kilónként. Az értékesítés biztosított, annál is inkább, mert Románia vállalta, hogy 2010-ig éves üzemanyag-fogyasztásának közel hat százalékát bioüzemanyagokból fedezi.
