A régi naptárak Rák hava vagy Szent Ivánhava névvel jelölik júniust. Zalánpatakon mindenképpen a szénakészítés hónapja. Lehetett volna esősebb is június — mondta Tímár Ferenc gazdálkodó, de adott annyit az Úr, hogy elő van készítve a hely a sarjúnak.
Aki délelőtt érkezik Zalánpatakra, nem biztos, hogy otthon találja azt, akit éppen keres. Nem a falu, a hegyoldalak hangosak ilyenkor, takaró-kapáló emberek mozognak a meredek hegyoldalakon, a Nyírespatak keskeny síkján. Szárad a széna. Akármilyen nagy a kánikula, a gazt, a csipkét és a labodát irtják a kapásnövények tábláiból, a villa és a szalmakalap ideje annak, aki heréjét-lucernáját forgatja. Nincs, mit tenni. Nincs ipar a zónában, s aki otthon akar élni, annak a mező, az állattenyésztés a megélhetés forrása. Mintha Zalánpatakon megállt volna az idő, vagy csak nehezen szokja a kontrasztokat a ritkábban ide látogató ember? Pedig lépten-nyomon előbukkannak a múlthoz kapcsolódó új képek. A kontrasztok jelzik, hogy merőben más időket él e kis falu népe, mint fél évszázaddal ezelőtt.
Amikor Bacon hegyét már elhagyjuk, bizonyosak lehetünk afelől, hogy az ide-oda düledező telefonpóznák Zalánpatak felé vezetnek. Hol a földön, hol az út menti fák tetején lóg a kábel, mely a nagyvilágot köti össze a Baróti-hegység szívében rejtőző falucskával. A régi oszlopok mellett már újak is állnak, bizonyságul, hogy dolgoznak rajta a Romtelecom erdővidéki emberei, de jött is a hír, hogy kissé alacsonyabban jár a nap az említett cég fölött, kevés a munkás, de nem kell megijedni, nem szakadt meg a telefonkapcsolat. Szükség van itt erre, mert a völgyben gyenge, vagy csak a magasabb hegyoldalakon van térereje a mobiltelefonnak. „Jól jönne ide egy erősítő — kérik a patakiak —, mert van már jócskán itt zsebtelefon, főleg a fiatalságnak. A szülők szívesen tartanák a kapcsolatot városban tanuló gyerekeikkel." Hamarabb érkezik a televízió képernyőjén a nagyvilág hírözöne a faluba, mint az írott sajtó útján. Zalánpatakon ugyanis egy héten kétszer jár a posta: hétfőn és csütörtökön. Egyre több azonban az olyan család, ahol a Digi tévét nézik! Ha este érkezik a faluba az ember, út menti égők kirajzolják a völgy futásirányát. Hol van az az idő, amikor Karácsony Zoli bácsi fejlesztette az áramot a falunak, s amikor elhallgatott a generátor, pihenőre kellett térni, s akinek még dolga akadt, meggyújtotta a petróleumlámpát, vagy a jó öreg viharlámpával nézett éjjel az istállóban a jószágra.
A falukép sem teljesen a régi. Itt-ott javítanak, jelenleg három családi ház születik újra. ,,Nem baj, ha nem idevaló emberek renoválnak ― mondták. ― Aki itt javít, azt valami ide köti falunkhoz." Tímár Évike fiatalasszony mutatja: szomszédjukban két házat korszerűsítenek. ,,Minden új telepest szívesen fogadunk, azt akarjuk, hogy éljen ez a falu!" ― jegyezte meg nagyapja, a 84 esztendős id. Bléga Pál a mezőről hazatérőben. Hátán jókora köteg szénát cipelt: Nem akarok üres kézzel hazamenni a mezőről.
Hol van már a régi üveggyári telep? Se, híre se hamva az olvasztókemencéknek, a régi képekről ismerős gyárkéménynek. És mégis, ki hinné, hogy ha nem is alakul itt üveggyár úgy, mint régen, a zalánpataki üveghuta emléke mégis kicsírázik?
Ősszel centenárium
A falu központjában a legszembetűnőbb a tájképi ellentét. A régi iskolát még nem bontották le, de mellette már cserép alatt az emeletes új épület! A Szabóék cég emberei éppen az utolsó simításokat végezték. Reményt táplálnak a helyiek, hogy az ősszel itt kezdhetik majd a tanévet a falu kicsinyei. Az udvar zajos volt: maréknyi óvodás harangszókor hazafelé indult, hét iskolás 13 órakor megkezdte a tanulást. A régi iskolaépület tornácán a mestergerenda feliratát néztük: ,,Épült 1907 VIII." Századik évét éli a már megrozzant épület.
— Négy évvel ezelőtt, amikor ide kerültem, álmodni sem mertem arról, hogy itt valamikor új iskola épül — mondta Györgydeák Zenóbia tanítónő. — Szép és modern iskolánk lesz. Hálás a zalánpataki nép a tanfelügyelőségnek, a málnási központi iskolának, Kasléder József polgármesternek, aki sokat talpalt az iskola ügyében, lelkén hordozta, mert valamikor ő is itt tanulta meg a betűvetést, a szorzótáblát.
— A régi iskola mestergerendáját megtartjuk, dekorációként szolgál majd az új épületen — jegyezte meg a polgármester. — Itt kap majd helyet az óvoda és az I—IV. osztályos iskola. Nem kell elkeseredni a mostani alacsonyabb gyereklétszám miatt. A régi iskola száz esztendeig szolgálta a falut. Ha ez is egy évszázadot szolgál ki, nyert ügyünk van. A régiből annyi értelmes mesterember, vállalkozó, értelmiségi indult útnak a nagyvilágba, hogy összeírni sem volna könnyű. Nincsen olyan hely, mondhatom, kontinens, ahol ne élne egy-egy zalánpataki.
Öröm volt nézni a két korszerű osztálytermet, a tanári szobát, a modern illemhelyeket, a központifűtés-rendszert. A polgármester elmondta, lesz két olyan helyiség is az épületben, ahol dokumentációs szobát rendeznek be, és könyvtárat (félezer könyvet kaptak ajándékba a magyarországi testvértelepüléstől). A polgármester egy mini hutamúzeumról is beszélt, ahol biztonságos körülmények között közszemlére lehet majd tenni az értékes üvegeket, üvegtöredékeket, amelyeket oly nagy szorgalommal, szeretettel és hozzáértéssel gyűjtött és őriz a témakör legjobb helyi ismerője, id. Karácsony Zoltán. Marad az épületben még egy olyan szoba is, ahol dr. Cornelia Diaconu, a zalánpatakiak családorvosa fogadhatja pácienseit.
Meglepetés
— Itt biztos, hogy mindenki örvend az épülő új iskolának — folytatta Tímár Éva. — A gond azzal az öt nagyobb gyerekkel van, aki a IX—XII. osztályt végzi Szentgyörgyön. Őket a szülők saját kocsin, saját költségükön szállíttatják. Nem helyénvaló, hogy a gyerek az úton hányódjon, hét végén, késő este vonattal utazzon, gyalogoljon át az erdős területen. Hasonló a helyzet azzal a négy tanulóval, akit magánkocsival közösen szállíttatunk a közeli szárazajtai iskolába.
A zalánpataki szülők panaszáról rég tud Málnás község önkormányzata. S valóságos meglepetésszámba ment a faluban, hogy került megoldás e nehéz gondra. Hát ez ,,lepetés" — mondták, amikor a polgármester bejelentette, hogy van az önkormányzatnak egy Dacia személygépkocsija, a tanulókat a málnási Tőkés József I—VIII. osztályos iskolába azzal fogják szállítani. Van szakképzett helybeli gépkocsivezető, akit erre a célra alkalmazni fognak.
— Öt tanuló ingázik majd naponta Málnásra — jelentette be a polgármester. — Pénteken lesz a nehéz, amikor a nagyobb tanulókat is szállítani kell, és kétszer kellene fordulnia a kocsinak. Keressük a megoldást arra is, hogy hét végén a nagyobbak is megfelelő körülmények között hazajuthassanak.
Nincs messze Somogy megye
Harmadik esztendeje, hogy a málnási önkormányzat felújította a több esztendővel ezelőtt létrejött testvértelepülési kapcsolatot a dél-dunántúli, szintén kis lélekszámú Kaposgyarmattal (36 házszáma van). Kaposgyarmat katolikus népének nem volt temploma. Nem kis erőfeszítéssel és harccal sikerült májusra felépíteniük új templomukat, és erre az alkalomra a zalánpatakiakat is meghívták, a küldöttség tagja volt Györgydeák Zenóbia tanítónő, Kasléder János tanácstag, Farkas Klára, a Préda házaspár, Préda Jenő, Farkas János és a Tímár család, valamint a polgármester.
A málnási önkormányzat székely kaput ajándékozott az alkalomból Kaposgyarmatnak. A gelencei Both testvérek készítette építmény az egyetlen székely kapu a térségben. Az ajándék kapu homlokán ez olvasható: Széles és tágas kapuja e gyönyörű tájnak, minden ide érkezőt szeretettel várnak!, hátsó homlokgerendáján pedig: Őseink hitét és nemes hagyományait őrizzétek, utódaink! A templomszentelési szentmisét az ajándék kapu ünnepi avatója követte, ahol Kasléder József polgármester hangsúlyozta, hogy a baráti kapcsolat előtt nem állhatnak országhatárok. Az ünnepségen jelen levő bajor-német delegáció — az ottani templomépítés anyagi támogatói — kellemesen vette tudomásul, hogy Zalánpatakon is számos német család — Tischler,Kasléder, Herbst — telepedett le annak idején a gróf Kálnoky család alapította üveghuta szakembereként. A bajor küldöttség kifejezte óhaját, hogy megismerje Zalánpatakot, ahol van ugyan régi katolikus templom, ám ráférne egy kis főjavítás. A zalánpataki delegáció meggyőződött arról, hogy nincsen messze Somogy megye Háromszéktől. A kapuavatón, amelyen Kaposgyarmat régi polgármestere, Balogh Józsefné és Hegedűs Jenő az új elöljáró, valamint Németh István falugondnok és a helyi képviselők is jelen voltak, a zalánpataki tanítónő többek között ezt mondta: ,,A székelységnek fáj, amikor úgy emlegetik, hogy határon túliak vagy románok. Mi egyik sem vagyunk. Mi nem vándoroltunk. A legnehezebb időkben is otthon maradtunk! A történelem fintorának köszönhetően a határ hagyott el bennünket!"
Préda Imre és felesége, Piroska elmondta, hogy felejthetetlen élmény volt a kaposgyarmati út, meleg szeretettel fogadták őket, a somogyi táj hasonlóságot mutat a zalánpatakival, s hogy itthon valami megmozdult a falu és az emberek életében, mintha úrrá lett volna rajtuk az élni akarás. Családi-baráti kapcsolatok alakultak ki a kaposiakkal, melyeket levelezéssel, telefonon, interneten éltetnek tovább.
