És minden ősszel annyi bizonytalanság lebegte körül a rendszert, hogy az ember azt hitte, ennél nagyobb zűrzavar már nem is létezhet az óvodák, iskolák háza táján. Most, hogy újból becsengetnek, azzal szembesülünk, a régi és – az egyes érdekcsoportok által agyondicsért – új jogszabály között lóg az oktatás a levegőben, mert a januárban életbe lépett törvény cikkelyeinek alkalmazásához módszertani szabályzókra van szükség, és úgy tűnik, ezek fölött több a vita, mint az alaptörvény születésénél. Amin nemigen csodálkozhatunk, megszokhattuk, hogy ebben az országban még az alkotmányt is többféleképpen értelmezik, mindenki épp pillanatnyi érdeke szerint. Így aztán az sem kizárt, hogy politikusaink még elüldögélnek a gyakorlati útmutatók vitatása mellett, hátha sikerül kitörni a nyakát a viszonylag kisebbségbarát és intézményi autonómiát szavatoló törvénynek. Hátha mégsem kell megalkotni a speciális román tanterveket és drága pénzen kinyomtatni az ennek megfelelő tankönyveket, megadni a felekezeti oktatásnak is az állami alapfinanszírozást, és talán sikerül úgy csűrni-csavarni a cikkelyeket, amíg bizonyosfajta értelmezést nyernek. Mert ugye azt is tapasztaltuk nemegyszer, hogy a reformnak kikiáltott változtatások újabb korrupciót is hoztak magukkal, félő, az iskolai autonómiát is némelyek ilyenképpen értelmezik, és visszaélnek hatalmukkal. Ha az új típusú, iskolai szintű tanári versenyvizsgák után a sógorok és azok sógorai foglalják el a katedrákat, az egyetemeken is érvényesül a ki kinek a kije, akkor nem előre, hanem hátrafelé haladunk, és várhatjuk, hogy jobbak legyenek az eredmények. Amelyekről mondtunk és mondunk ezután is jót s rosszat, de mint tudjuk, mondani nem elég, cselekedni kell.
Buktak a nyáron a tanárok, buktak a diákok, és az őszelő az elképesztő sikertelenségek elemzése helyett az egymásra mutogatással, bűnbakkereséssel telt el a politikai páholyokban, pedagógusok és diákok között, szülői közösségekben – de hadd, ezen a napon legalább ne ismételjük, milyen mélyre süllyedt a tudás értéke mifelénk, hisz a tanévkezdés mégiscsak ünnep, új kezdet új kihívásokkal. Higgyük, hogy jövő ilyenkor arról beszélünk, kevesebbet csalódtunk, mint amire számítottunk.