Háromszéki nagyközség Nagy utcáján hajtok végig – ez Csernátonban a főút neve –, és a hosszan sorakozó őszi kirakóvásár idilli látványában gyönyörködöm.
A kapuk előtt áttetsző műanyag hálóba rakott krumplit kínálnak a többnyire szépkorú asszonyok – az őstermelők, ahogyan manapság ezt a társadalmi csoportot nevezik –, ülnek a kicsi széken naphosszat az autóforgalom burrogó zakatolásában, és várják, hogy valamelyik járgány vezetője megálljon, alkudozni kezdjen egy "necc" pityókáért.
Az idén hatalmas a krumplitermés, a kínálat is ehhez mérhető, a portéka kívánatosan tiszta, a gumók formásak, válogatottan szépek, félkilós, kilós példányok sem ritkák, mondja az ismerős arcú asszony, s azt is hozzáfűzi, hogy náluk ötvenárnyi területen – azaz fél hektáron – öt "remorka" pityóka termett. És ömlik belőle a panasz.
– Azt mondják, nem engedélyezik a kapu előtti eladást. Keresik a helyet, hogy hol engedélyezett az árulás. Tíz lejt kérnek a piacozásért. Van olyan nap, amikor a kapu előtt sem árulok tíz lejre pityókát. Egy ilyen "neccért" – mutat a krumplis hálóra – a piacon ennyit s ennyit kérnek. Nálunk a boltban ennél is többet. Gyenge minőség, ha jobban megmarkolja, szétmegy a kezében. Háromszázötven lej a nyugdíjam. Ebből kell megélni. És most ettől a kevéske kapu előtti keresettől is elütnek. De én innen el nem mozdulok! Rokkantnyugdíjas vagyok, beteges. Hurcolkodjam el a saját kapum elől? Itt még elüldögélek, a portéka is megtetszhet az erre járónak, s bedob az autóba egy neccel. Én pedig be-belépek az udvarba, házba, s valamit ott is mozdítok. De arra a piacra, ahova minket kényszerítenek, ki megy el? Nézze meg, hogy süvítenek mellettünk a kocsik! Mindenki siet. Én maradok! Ha megbüntetnek, nem fizetek. Nincs, amiből. Inkább leülöm.
Mondanék valami vigasztalót, de nem fordul a szó a nyelvemre. – Ki találta ki ezt a bolondságot? – kérdez újra az asszony. Motyogok valamit, hogy bizonyára valami városi okosok. Ez csak úgy kifut a számon, mert a helyiek hajlamosak mindent a helyhatóságiak nyakába akasztani.
De valóban: milyen egészségügyi követelményeknek felel meg jobban a kijelölt piac? A burgonya az idei ősszel az időjárási viszonyok miatt is tiszta. Egyébként is a földből forgatják ki. Gondosan összeválogatott, nincs benne vágott, rohadt. Amikor a konyhára kerül, úgyis megmossák, hámozzák, sütik, főzik. Vagy ezzel a rendelkezéssel is még egy rend bőrt akarnak lehúzni az "őstermelőről"?
A megoldás természetesen az lenne, ha a termelést és az értékesítést a kistermelők is közösen, szövetkezés révén végezhetnék. Különösen itt, ahol az egykori Hangya szövetkezetek ezt akkora sikerrel tették. Ezeknek az idős, rokkant, kollektívnyugdíjasoknak a szüleik, nagyszüleik még élték azt a világot. Fajvetőmaghoz, gépekhez, a mezőgazdasági eszközökhöz akkor jutányosan hozzájuthatott a gazdaember. És az értékesítést is szövetkezeti alapon szervezték meg.
Nyujtód a következő (egykori) nagyközség, amelyen átutazom. Itt máris megváltozott az utcakép, a krumplis zsákok helyett most szemeteskukák sorjáznak faluhosszán. Ezeknek egyébként mindannyian örülünk. De nehogy ezek legyenek jó gazdaembereikről híres falvaink és községeink szimbólumai.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
