Hogy a dél-tiroliak bő fél évszázad alatt elevickélhettek a jelenlegi, irigylésre méltó állapotukig, arról több tényező is "tehet". Például a második világháború után kialakult különleges erkölcsiség, az a kínos igyekezet, amellyel a szereplők a nagy világégés rengeteg áldozatát lehetőleg egyetlen újabbal sem kívánták súlyosbítani.
A nemzetállamiság jelentőségének tudatos csökkentése még a többségiek rövid távú érdekeivel is találkozott, ezért aztán a korábbiaknál jóval kisebb közegellenállással kellett megküzdeniük azoknak, akik ezt tényleg elszántan akarták. Sőt, ebbe a sajátos erkölcsiségbe még az is belefért, hogy a magát szélsőségekre ragadtató, félterrorizmusba hajló önrendelkezési harc nem hasonlóan szélsőséges válaszokat idézett elő, sokkal inkább a helyzet alaposabb elemzését.
A székelyföldi autonómia létjogosultságának bizonyítását szolgáló példák közül az egyik legveretesebb, a dél-tiroli emlegetésekor ugyanis nem árt szólni arról, hogy éppen ötven éve került sor arra az összehangolt terrorakcióra, amely néhány kanyar és világszervezeti "rábeszélés" után végül elvezetett a terület autonómiájához. Az esetet nem követendő példaként tartom fontosnak felemlíteni, mindössze azon nézetek árnyalásaként, miszerint a mai – gazdaságilag irigylésre méltó – állapot csak részben alapszik a konszenzus idealizmusán.
A példa körülhordozásának minapi sepsiszentgyörgyi állomásán az előadók jószerint meg sem említették: Bozenben ma sem ritka, hogy olaszok náciznak, németek pedig fasisztáznak. Mert az autonómia önállóságot és gazdasági fejlődést hozott, de megbékélést nem igazán. A tartomány székhelyén már az olaszok vannak többségben, a köztereket pedig a német ajkú tiroliak még mindig nem szerezték vissza teljesen.
A mi helyzetünkre leginkább ráhúzható analógia pedig alig terjed tovább, mint hogy íme, meg lehet csinálni. Ideális esetben természetesen a többségiekkel való párbeszéd és megegyezés alapján. Ahhoz azonban más eszközök is szükségesek, mint egy sepsiszentgyörgyi helyszínen tartott előadás. Legalább párhuzamosan mihamarabb el kellene indítani azt a menetrendszerű járatot is, amely autóbusznyi többségi újságírót, véleményformálót szállít a Süd-Tirol–Alto Adigéba. A kétnyelvűség haszna, elkerülhetetlensége, emberi agyakat nyitogató voltának tudatosítása érdekében.
Mert ha valamit, akkor az előadások során megfogalmazott tudatfejlődési fázisokat mi sem tudjuk megkerülni. Ezek szerint az első: "Tessék olaszul/románul beszélni, ha itt élnek." A második: "Micsoda megkülönböztetés, hogy akaratom ellenére meg kell tanulnom németül/magyarul, ha érvényesülni akarok." A harmadik pedig: "Megtanulok németül/magyarul, hogy jobban megérthessem a mellettem élőt."
Ez az az állomás, amelyet egyelőre tényleg csak irigyelhetünk.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.