Farkas Réka
Bő egy hete megkezdődött a tanév – a reform, no meg a sokat ünnepelt új oktatási törvény jegyében. Három napig zengte a minisztérium a várható újításokat, ám diák, tanár, szülő döbbenten szembesült, érdemi változás idén sem várható.
Az egyik legfontosabb újdonságként a kártyás beléptetőrendszerek tervezett felszerelését emlegették: íme, megtalálták a módját, hogy leszoktassák a fránya diákokat a lógásról, drága ugyan, de ha elkészülnek a ketyerék, hála a reformszellemű román minisztériumnak, mint a csippel felszerelt ritka állatokat, úgy követhetjük majd számítógépen keresztül gyermekeinket. A másik nóvum a hosszabb téli és tavaszi vakáció, a megkurtított nyári szünidő, a másképp tagolt két félév – nem számít, hogy az első sokkal rövidebb, még bele sem lendülnek a tanulásba, már vizsgázniuk kell. Felmérik a diákok tudását, már rögtön a második héten, és ahhoz igazítják majd az oktatást – ígérik. A jó pedagógus mostanáig is így járt el, a megkeseredett, elfásult, érdektelen tanár számára az újabb felmérő sem lesz támpont. Áprilisban tartanak egy egyelőre senki által nem értett másfajta hetet, amikor tanulás helyett "érdekes" dolgok várják a gyermekeket az iskolában. Pedig milyen jó lenne, ha nem csak a tanév egyetlen hetét próbálnák érdekessé tenni, ha mindennapi vonzerejét kívánnák növelni.
Ennyi egyelőre a minisztérium kilenc hónapos intenzív tevékenységének közvetlen hozadéka.
S ezzel szemben nincsenek új tantervek, új tankönyvek, még csak kísérlet sem történt a sokat ígért óraszámcsökkentésre: 12–13 éves gyermekek már heti 32–35 órát ülnek az iskolában, sokszor egy felnőtt munkaidejét (reggel héttől délután háromig) kellene tudásuk bővítésére fordítaniuk, a középiskolás diák órarendje pedig gyakorta túltesz szülei pénzkereséssel töltött programján. S az iskolai hét-nyolc óra után még otthon is tanulniuk kellene, esetleg eljárniuk kedvtelésüket, tehetségüket építő szakkörökre, különórákra, s jó lenne, ha maradna idejük játszani, szórakozni is.
Az elmúlt időszakban – különösen a reform okán, de a rendkívül kudarcos érettségi miatt is – sok szó esett a román oktatási rendszer hibáiról. Szakemberek szónokolnak arról, hogyan, milyen iskolában kellene értelmes, a társadalomban jól eligazodó és helytálló, a tudást nemcsak megszerző, de azt hasznosítani is tudó ifjakat nevelni. Komoly és nagy falat, amely minden jel szerint megakadt a jelenlegi miniszter torkán. S így válnak a felnőttek butasága, politikai játékok áldozatává újabb és újabb gyermekgenerációk...