A természet nem mindenkivel egyformán kegyes – élni tudnak, mint ahogy szeretni, ragaszkodni, holnapot várni, álmot szőni, boldogságot és örömet szerezni is, mégsem olyanok, mint akiknek születése körül, világra eszmélésük első pillanataiban minden rendben találtatott.
Másnak születtek, vagy időközben váltak azzá, s különlegesként élnek köztünk, velünk együtt. Ezekről a különleges emberekről szólt a baróti Hisszük, hogy Fontosak Egyesület és a baróti közösségi szolgáltatások központjának közös programja a fogyatékkal élő gyermekek világnapján.
A fiatalok foglalkoztatását vállaló egyesület székházától, az alapító Tóth Lauráról elnevezett háztól indult a vidám sereg a Petőfi utca irányába. Nem a legrövidebb, a leghosszabb utat választják. Azt akarják, hogy róluk, mindennapjaikról, az egyletükről minél többet megmutassanak a barótiaknak. A szembejövőket megállítják, megsimogatják, mindenkit megajándékoznak bőséges számban rendelkezésükre álló szórólapjukkal. A gyermekotthonnál léggömbök mutatják az utat a játszótér felé. A bentlakó gyermekek nyílt szívvel fogadják a látogatókat, átkarolják, megpuszilják őket. A hangszóróból zene szól, táncra hívnak. Ellepik a hintákat és libikókákat, lufikat kergetnek, örvendenek a napsütésnek. Labdák és hulahopp karikák kerülnek elő. Majd színes lepedőkbe kerülnek a labdák, óvatosan próbálják emelgetni, "szöktetni" a játékszert, de nem sikerül sokáig bent tartaniuk. Gurulnak a gyermekek a nevetéstől. Kézműves-foglalkozásként sárga és narancssárga vászonból "tököt" készítenek. A "zöldség" alapját Demeter Éva nevelő szabja ki, a ronggyal töltés is jobb kézügyességet kíván, de a vastag zöld fonalból készülő szár kialakításába már a fiatalok is besegíthetnek.
Az ebédet követően a kisbaconi Bodvaj Egyesület munkatársai és a Baróti Szabó Dávid Középiskola önkéntesei keresték fel a központ gyermekeit. Más emberek, más játékok, de a hangulat és az öröm azonos. A szervezőknek ennyi elég is, hiszen elérték céljukat, a város az átlagosnál jobban figyelt rájuk.