A regestrumok és a népszámlálási adatok tanúsága szerint a XVII–XIX. században a falu családjainak és népességének száma növekedőben volt. Míg 1829-ben mindössze 260-an, 1869-ben már 1079-en lakták. A századforduló tájára népességcsökkenés állt be. 1880-ban a faluban 883 lelket számláltak össze.
A századok folyamán Bodok társadalmának rétegződése is változott. 1602-ben a 42 itt élő családból 2 nemes, 25 kisnemes és 15 lófő volt. Száz évre rá, 1703-ban 5 nemes-, 41 lófő- és gyalogos-, 49 jobbágy- és 9 zsellércsaládot írtak össze.
Az itt kialakult Mikó-uradalom allodiális központja és a falu szabadrendű lakosai között állandó harc alakult ki. Az uradalom arra törekedett, hogy a falu közbirtokait mindenáron megkaparinthassa, és ne csak a jobbágyai és zsellérei, hanem a szabad státusú lakók fölött is rendelkezzék. A szabad székelyek ragaszkodtak ősi jussukhoz, ellenálltak. Azonban volt időszak, amikor a nemes úr győzelmével végződött a konfliktus.
Az 1731-ben elfogadott falutörvény a Mikó család kívánságát szentesítette. A 15. paragrafus leszögezte: "A falu semmi végzést a tekintetes úr s udvar hí­re nélkül ne végezhessen. Megye­bí­rót, szentegyházfiát, kit az udvar nem szeret, ne tehesse. A falusbíró pedig min­dennemű cédulákot az udvarnak olvasásra béhozzon." A nemes úr látszólagos győzelmével az ellenszegülés nem szűnt meg. A konfliktus akkor éleződött ki, amikor a nemesi udvar Bodok, Zoltán, Étfalva, Gidófalva, Fo­tos, Mar­tonos, Angyalos, Besenyő és Ereszte­vény, "kilenc falu erdeje" szá­mot­tevő erdő- és legelőközbirtokát akar­ta a maga számára kisajátítani. 1795-ben véres összetűzésre is sor került. Mind­két félnek halálos áldozatai voltak.
A Mikó család a falu egyházi életében főszerepet játszott mint patrónus. Erről a templom belsejében őrzött feliratok tanúskodnak.
Bodok már a XIV. század elején egyházas hely volt. Ennek a kornak a temploma valószínűleg a ma is álló gótikus épület helyén lehetett. Hogy erődített lett volna, arra nincsen bizonyíték. Felté­telezhető, a falu népe akkoriban veszély esetén a közeli hegytetőn épült Kincsás várát használta menedékhelynek.
A mostani, többszöri átépítést meg­ért, esővetőköves-támpilléres, barokk portikuszos templom számos XV. századi gótikus emléket őriz. Déli oldalán a javítások alkalmával gótikus ívű ablakokat tártak fel. Nyugati oldalának pálcatagos, csúcsíves záródású, faragott ajtókerete fölött elhelyezett kőtábla latin nyelvű felirata szerint a templomot Mikó Miklós pártfogásával építették újjá. A templom főbejáratának homokkőből faragott ajtókeretén az 1651-es évszám az átépítés évét örökítette meg. Az északi oldalon az egykori sekrestyeajtó nemrég feltárt vállköves kőkerete látható. A kőből faragott címeres szószék feliratából tudható, hogy Mikó István korai halála miatt a szószék építését özvegye, Bálpataki Éva 1686. december 11-én fejezte be. Ugyanebből az évből való a déli bejárat Mikó-címeres kőtáblája is.
A templom körüli, szabálytalan kör alakú, terméskőből épített várfal eredetileg jóval magasabb lehetett. Építésére feltehetőleg a XV. századi templomátalakítások idején került sor. Jóval később a várfalakat letörpítették. Északi oldalát az 1920-as években bontották le. Kőanyagát az iskola építésénél hasznosították. A várfal külső oldala mentén sorakozó alacsony támpillérek utólagos hozzátoldások. A nyugati oldalon vastag falú zömtorony állt. Az első övpárkány fölé épített két szint ugyancsak az újabb átépítések eredménye.